Bevezetés: A japánkert (kandzsi: 日本庭園, nihon teien) hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (például várak mellett) alakítanak ki. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek (kareszanszui). A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.

A japánkertek típusai és főbb jellemzői:

Kőlámpások és növények. A lámpás fedelét úgy alakították ki, hogy télen szép hósapkája legyen.

Japánkert az Új-Dél-Wales-i Cowrában. A kő, víz és növények elrendezésének szép példája.

Kareszanszui stílusú kert a kiotói Tófuku-dzsiben

Ebben a kertben számtalan növény található, köztük szezonális növények is

A cowrai japánkert látképe bemutatja a japánkertek hagyományos elemeit

Tágas japánkert: Hoszokava Gjobu Tei, a Kumamoto vár mellett

A Monte-carloi japán kert

A japánkert (kandzsi: 日本庭園, nihon teien) hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (például várak mellett) alakítanak ki. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek (kareszanszui). A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.

• tsuki-yama azaz hegyvidéki, fő motívuma a vízesés és a tó.
• hira-niwa azaz síkvidéki, alapformáját a kövek elrendezése határozza meg. A víz – ami elengedhetetlen része a japánkertnek – kút, vagy folyóka formájában jelenik meg benne.

Mindkét típusú kert kialakítása lehet

• shin - "igazi", részletgazdag, szigorú formai előírásoknak eleget tevő
• gyo - "egyszerű", szabadabban kezelt, kevésbé részletgazdag
• so - "vázlatos", leegyszerűsített, szabad kialakítású

A századok folyamán kialakult a cha-niwa együttese (váróhelyiség, teaház és a kert), amely a teaszertartás eszményi környezete. Kialakításánál törekednek az igénytelen, egyszerű, természetes szépség bemutatására, amely az ún. "Satori", azaz emelkedett lelkiállapot-ba hozza az áthaladás közben a szemlélődőt.

A kareszanszui (vagy kareszendzui, koszanszui, koszenszui 枯山水: „száraz táj”) stílus a zen templomokból ered. Ezekben a kertekben kevés a növény és nincs víz, de kavicsok vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével felidézik a víz hangulatát. A stílusra jellemzőek az érdekes alakjukért vagy mintázatukért választott sziklák, a moha, és az alacsony növésű bokrok. Egy híres sziklakert például a kiotói Rjóan-dzsi templom kertje.

A sakkei (借景, „kölcsönzött tájelem”) módszer arra utal, amikor a kert rajta kívül álló elemekkel (például hegyek, épületek) alkot művészi kompozíciót. Ilyenkor egy középső elem – gyakran gondosan ápolt növényzet – zárja ki a közbetolakodó elemeket és foglalja keretbe a bemutatni kívánt látványt.

Egy tipikus japánkertben rendszerint megtalálhatók az alábbi elemek, vagy az azokat jelképező dolgok:

• víz
• sziget
• a szigetre vezető híd
• lámpás, leggyakrabban kőből
• teaház vagy kerti pavilon

Egyes kertekbe Japán különböző részeiből hozattak díszítőköveket. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek – köztük a japán feketefenyő –, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és mohák. Leggyakrabban alkalmazott növényfajok:

• Japán kamélia (Camellia japonica),
• Japán juhar (Acer palmatum),
• Japáncseresznye (Cerasus serrulata), elsősorban a 'Kanzan' és 'Himoriuto' fajták
• őszibarack (Persica vulgaris)
• babérmeggy (Laurocerassus spp.)
• mahónia (Mahonia spp.)
• puszpáng (Buxus spp.)
• árnyékliliom (Hosta spp.)
• Rododendron fajok (Rhododendron spp.), amely a kert létesítésekor a család számára választott szent vagy védett növény.
• krizantém (Chrysanthemum hortorum)

Előszeretettel felhasználtak színes levelű juhar fajokat, úgymint tűzvörös juhar (Acer ginnala), vagy vörösvirágú juhar (Acer japonicum).

a japán kert és az angol kert vagy tájkép kert közös jellemzője a növények természetes formában való kiültetése. Elhelyezésüknél azok morfológiáját is figyelembe veszik (oszlopos, elterülő stb.), valamint színhatását (pld. őszi lombszíneződés). A forma-szín ellentétes kiemelő hatása a kontraszt ezen keresztűl érvényesül. Ellenben csak a japán kertekre jellemző, hogy a fáknak szimbólikus jelentése is van, illetve a minializáció.

Magyarországon található, látogatható japánkertek:

• a Budapesti Állatkertben
• a Margit-szigeten
• Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet területén

A kő, víz és növények elrendezése a japánkertekben:Bár a japánkert kifejezés hallatán leggyakrabban békés, gyönyörű helyekre gondolunk,melyek kikapcsolódást jelentenek a mindennapi életből, japánkerteket más céllal is terveznek. A legtöbb kert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, de némelyiket ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hozták létre.

A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét. Előre megtervezett út viszi végig a sétálókat a kert minden egyes részén. Egyes helyeken egyenetlenre tervezik a talajt, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ezt a tervezésmódot hívják „az elrejtés és megmutatás elvének”, és célja a látogató felvidítása.

A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hidait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.

A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjön. A lámpást gyakran a víz mellé helyezik, hogy együtt jelképezzék a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.

Egyes kertekben száraz tó- vagy patakmederrel, esetleg kövekkel kiképzett „vízeséssel” képviseltetik a vizet. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy ott a valódi víz használata valamilyen akadályba ütközik, hanem ha filozofikus igényű, meditálókert létrehozása az elsődleges cél, akkor esetleg szimbólumokkal helyettesítik a vizet. Ilyenkor kavicsok jelentik a vizet, kavics- vagy homoktertítés jelenti a víztükröt, amelybe a víz hullámzását érzékeltető vonalakat húznak.

A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A hagyományos kertekben kevés a szín, ezért kevés virágot ültetnek; a színes virágokat gyakran a bejárat közelében helyezik el. Egyes növények, például a juhar, más-más évszakokban más-más színt adnak a kertnek.

A Japánon kívül létrehozott kertekben többnyire igyekeznek Japánban honos növényeket használni, de van, hogy az eltérő éghajlat miatt csak más fajta alkalmazható.

A japánkerttel összefüggő szavak és kifejezések:

csaniva = teakert

genkanniva = belépőkert

gjó = szabadabb

hiraniva = sík vidéki kert

ikebana = japán virágrendezés

kaijúsiki = körbejárható kert

kakehi = bambuszfolyóka

kakine = a kertrészeket elválasztó belső kerítés

kareszanszui = kőkert

keiszeki = magános kő

niva = kert

nobedan = főút, „kőösvény”

rin = növény

rinszen = tájkert

rodzsiniva = közlekedőkert

szen = forrás

sakkei = „kölcsönzött tájkép”; egy már létező, szép tájkép felhasználása, „beépítése” a kertbe

sin = igazi, igazság, szellem, becsület

sinden-dzukuri = a Heian-kor stílusában épült palota

suniva = főkert

szó = vázlatos

szoe = kísérő, követő ág

tó = kődísz

tobiisi = lépőkő

tóró = kerti lámpa

cuki-jama = hegyvidéki kert

cukubai = kő kézmosó

uraniva = gazdasági kert

Képek:

Forrás: wikipedia

<- Vissza a menübe!