Karácsony elött pár nappal, Ran a bevásárlóközpontban állt azon gondolkodva, hogy vajon mit vegyen Shinichinek.
-Vajon eljön?-kérdezte magában.Miközben ezen gondolkodott nagyon elszomorodott. Olyan régen látta már. Annyira szerette, de mégsem lehettek együtt.
-Szia Ran!-zökkentette ki Rant a gondolataiból Sonoko - Hát Te mit csinálsz itt?- kérdezte.
-Szia! Ajándékokat vásárolok. És te?
-Én is. És te kinek vásárolsz?Csak nem a férjednek?-kérdezte gúnyolódva.
-Miket beszélsz? Valójában... A szüleimnek, Conannek és Shinichinek - vallotta be elpirulva a lány.
-És mit veszel neki?-kérdezte Sonoko.
-Kinek?-kérdezte értetlenül Ran.
-Hát Shinichinek. Ran, hogy lehetsz ennyire értetlen?
-Jah. Még nem tudom-mondta szomorúan.
-Mi a baj? Hiányzik neked?-kérdezte.
-Igen. Egy kicsit-mondta.
-Ugyan már!-veregette meg barátnője hátát-Biztosan eljön.
-Én ezt nem hiszem, elvégre neki mindig az ügyei voltak fontosabbak - mondta és a szemeiben megjelent pár könnycsepp.
-Nehogy elkezdj sírni! Nemsokára karácsony, ilyenkor nem szép dolog sírni!-mondta.
-Oké! És te mit veszel Makoto-nak?-kérdezte a lány már egy kicsit vidámabban.
-Nem tudom-válaszolta.
-Én viszont már tudom, hogy mit veszek Shinichinek. Most megyek. Szia!-mondta Ran és elszaladt.
-Szia!-kiáltotta utána Sonoko.
Ran gyorsan beszaladt a könyvesboltba, ahol találkozott Conannel és a barátaival.
-Sziasztok! Hát ti mit csináltok itt?-kérdezte kedvesen.
-Ran?Mi is ezt kérdezhetnénk tőled-mondta Conan.
-Én ajándékot veszek Shinichinek. És ti?-kérdezte.
-Én szeretnék venni egy könyvet és a többiek elkisértek-mondta a fiú-És milyen könyvet akarsz Shinichinek venni?-kérdezte selytelmesen.
-Nem árulom el, mert el fogjátok mondani neki-mondta a lány.
-Conan, menjünk-mondta Ayumi.
-Oké-mondta a fiú-Majd otthon találkozunk.
-Rendben. Sziasztok-mondta Ran.
-Muszáj eljönnöm karácsonykor. Van valami amit el kell mondanom neked, Ran-gondolta a fiú.
Ran elindult a krimikönyvek felé és keresni kezdte a Sherlock Holmes kalandjai című könyvet. Meg is találta és elindult kifizetni. Mikor megvette, elindult hazafelé, hogy becsomagolja az ajándékokat. Lassan végigsétált Tokió utcáin. Mikor hazaért látta, hogy édesapja az asztalán alszik, Conan pedíg a TV-t nézi. Elindult a szobája felé és kivette az ajándékokat és a csomagolópapírt. Óvatosan becsomagolta az ajándékokat. Édesanyjának egy fülbevalót, édesapjának egy órát, Conannek és Shinichinek pedíg könyvet vett.
-Remélem tetszeni fog nekik-mondta hangosan Ran, majd kiment a nappaliba-Conan, mit szeretnél ma vacsorára?-kérdezte.
-Curryt-mondta a fiú.
-Rendben-válaszolta, majd bement a konyhába. Elővette a hozzávalókat és elkezdte megfőzni a rizst. Mikor kész volt a vacsora, Ran lement az apja irodájába, hogy szóljon neki hogy kész a vacsora, de az apja még mindig aludt.
-Conan! Kész a vacsora. Gyere enni!-mondta a lány.
-Oké. Máris megyek-mondta a fiú.
Miután megvacsoráztak Ran elment fürdeni, Conan pedíg elment könyvet olvasni.Olyan 10 perc múlva Ran kijött a fürdőszobából.
-Mehetsz fürdeni Conan-mondta.
Conan elment fürdeni, utána pedíg mind a ketten elmentek aludni.
-Holnap lesz karácsony. Annyira szeretném, ha Shinichi eljönne-gondolta Ran-De úgysem fog. Az ügyei fontosabbak nálam.
-Agasa professzor! Conan vagyok. Nincs egy ellenszere nekem?-kérdezte.
-Van. De minek kell neked?-kérdezte.
-Azért, mert holnap lesz karácsony és meg szeretném lepni Rant azzal, hogy visszaváltozom Shinichinek. És van még egy dolog, amit el kell mondaniom neki-válaszolta.
-Oké. Akkor holnap reggel gyere át hozzám és odaadom neked-mondta kedvesen a professzor.
-Köszönöm Professzor! Megmentett!-mondta Conan, majd letette a telefont és lefeküdt aludni. Másnap reggel hagyott egy cetlit az asztalon,amiben azt írta, hogy elment a szüleivel, mert együt akarták tölteni a karácsonyt. Ran 10 óra körül felkelt és elindult a konyha felé.Észrevette a papírlapot, amit Conan hagyott neki. Miután elolvasta elindult a hűtőszekrény feléhogy kivegye a tojást és elkezdte csinálni a rántottát.Miután megreggelizett és elment lezuhanyozni, felöltözött és lement az apja irodájába.
-Szia Apa! Jó reggelt-mondta a lány.
-Szia Kicsim. Hogy aludtál?-kérdezte Kogoro.
-Jól-válaszolta kicsit szomorúan.
-Mi a baj? Olyan szomorú vagy. Történt valami?-kérdezte aggódóan.
-Semmi, csak...-itt elakadt a hangja.
-Tudom, hogy van valami. Mi történt? Nekem elmondhatod.
-Csak annyi, hogy ma van karácsony és annyira szertném, hogyha Shinichi eljönne-a szemeiben kedett megjelenni egy pár könnycsepp.
-Azt még nem tudhatod. Lehet, hogy mégis eljön, csak nem mondta neked-vígasztalta az apja.
-Igen lehet-mondta szomorúan Ran.
-Most jut eszembe. Ma este Erivel elmegyünk a színházba. Nem akarsz Te is velünk önni?-kérdezte.
-Nem. Inkább itthon maradok-mondta.
-Rendben.
Ran elindult megcsinálni a vacsorát. Pár órával később Eri is megérkezett.
-Szia kicsim! Hogy vagy?-kérdezte a nő.
-Szia anya. Jól köszi. És Te?
-Én is. Milyen finom illatok vannak-mondta-Mit sütöttél?
-Pulykát. Remélem ízleni fog-mondta Ran-Conan pedig nem lesz itt, mert a szüleivel tölti a karácsonyt.
Miután megedték a vacsorát Eri és Kogoro elindultak az ajtó felé.
-Szia kicsim. Lehet, hogy ma este nem alszom itthon hogy ne keltselek fel. Biztos, hogy nem akarsz velünk jönni?-kérdezte Kogoro.
-Igen biztos. Menjetek csak-mondta mosolyogva Ran-Jó szórakozást.
-Oké. Szia. Vigyázz magadra!-mondták Ran szülei.
Miután Kogoroék elmentek Ran kapott egy SMS-t Shinichitől.
-Kedves Ran! Kérlek gyere el a házamba. Van valami, amit el kell mondanom. Ott találkozunk-Olvasta.
A lány felvette a kabátját és mosolyogva elindult Shinichi háza felé. Lassan végigsétált az utcákon, majd odaért a házhoz. Eközben Shinichi házában Shiho is megérkezett.
-Szia. Hát Te mit keresel itt?-kérdezte Shinichi.
-Jöttelek meglátogatni. Kíváncsi voltam, hogy mi történt, hogy nem vagy Rannal-magyarázta a lány.
-Nemsokára ideér-válaszolta a fiú.
-Van egy meglepetésem neked-mondta
-És mi az?-kérdezte a fiú.
-Majd meglátod. Csak csukd be a szemed!-mondta a lány.
Shinichi hallgatott rá. Ran eközben odaért a házhoz és óvatosan kinyitotta a kaput, majd bekopogott az ajtón. Nem jött válasz, ezért lassan benyitott. Nagyon meglepődött, amikor látta, hogy Shinichi felé hajol egy lány és megcsókolja. A fiú erre nagyon elképedt és azonnal meg is szakította a csókot, főleg mivel meglátta, hogy Ran az ajtóban áll. A lány gyorsan megfordult és kiszaladt a házból.
-Várj Ran!-kiáltotta utána Shinichi-Ezt most miért csináltad?-kérdezte Shihotól, majd elindult felvenni a kabátját.
-Én csak egy ajándékot adtam neked. Az már nem az én hibám, hogy a kis barátnőd erre kiakadt-mondta.
-Méghogy nem a Te hibád. De ez most nem érdekel.Nem te vagy a fontosabb, hanem Ran.
Miután felöltözött gyorsan elindult a hideg és havas utcákon. Nemsokára odaért Ranék házához, majd bekopogott az ajtón. Ran odalépett és kinyitotta.
-Kérlek, engedj be-mondta halkan Shinichi.
-Miért? Tudom, hogy mit akartál mondani. És sok boldogságot kívánok nektek-válaszolta a lány és elkezdett sírni.
-Nem. Nem tudod, hogy mit akarok mondani. Az a csók nem számít! Ő csókolt meg és nem Én Őt! Nem is akartam-válaszolta a fiú.
-Dehát láttam. Bár kicsit szebben is közölhetted volna velem-mondta.
-Kérlek bocsájts meg nekem. Nem ezt akartam mondani. A valódi ok, amiért odahívtalak az az, hogy elmondjam neked azt, hogy...-nem tudta befejezni a mondatát, mert nagyon zavarban volt.
-Igen? Mi az?-kérdezte könnyes szemmel. Shinichi közelebb lépet hozzá és letörölte a könnyeit.
-Kérlek, miattam ne sírj. Nem bírom elviselni azt, hogy folyamatosan fájdalmat okozok neked. Ran. Mindig is szerettelek. Sokkal jobban, mint bármi mást ezen a világon-mondta egy ellenálhatatlan mosollyal Shinichi.
-Komolyan?-kérdezte Ran. A fiú csak bólintott, majd lejjebb hajolt és gyengéden megcsókolta a lányt. Ran magához húzta a fiút és Shinichi is átölelte a lányt. Az ajkaik gyengéden simultak egymáshoz, majd egyszercsak elváltak.
-Én is szeretlek-mondta a lány, majd magához ölelte a fiút.
-Ran. Van még valami, amit el kell mondanom-mondta komolyan.
-És mi az?-kérdezte.
-Az az igazság, hogy én soha sem mentem el. Mindvégig itt voltam melletted, mert én vagyok Conan-mondta Shinichi.
-Komolyan? Dehát nekem azt mondtad, hogy nem Te vagy.
-Tudom, de nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, akkor megölhettek volna Téged. Nem akartam kockáztatni. Nekem attól sokkal fontosabb vagy-mondta komolyan.
-S..Shinichi...Annyira szeretlek-mondta, majd sírva a fiú nyakába ugrott.
-Én is-mondta és átkarolta a lányt, majd megcsókolta. Ez a csók sokkal szenvedélyesebb és mélyebb volt, mint az előző.
-Jut eszembe! Van itt valami a számodra-mondta, majd kivett egy kis dobozt a zsebéből. Lassan felnyitotta a dobozkát és megcsillant benne egy kis szív alakú medál, egy nyakláncra akasztva.
-Shinichi. Ez nagyon szép-mondta-De én is vettem neked valamit-elindult az asztal felé, majd felvette a könyvet-Tessék-mondta és átadta az ajándékot. A fiú kicsomagolta a könyvet és látta "Sherlock Holmes kalandjai"
-Ran. Nagyon köszönöm!-mondta, majd átölelte a lányt-Amúgy, mikor jönnek haza a a szüleid?
-Azt mondták, hogy nem biztos, hogy ma hazajönnek. Miért?-kérdezte.
-Majd megtudod-válaszolta a fiú, majd megcsókolta.
Ran erre a mondatra kicsit meglepődött, de nem igazán figyelt rá. Elmerült Shinichi gyengéd, mégis erőteljes és szenvedélyes csókjaiba. Egyre közelebb húzódtak egymáshoz. Egyszer csak Shinichi felkapta Rant és bevitte a szobájába, majd letette az ágyra és ráfeküdt. Ran a nyakkendőjénél fogva húzta le magához. Shinichi elkezdte kigombolni a lány ingét. Ran magukra húzta a takarót és elmerültek egymás csókjaiban. Így telt el a karácsony estéjük. Másnap reggel Shiho keltette fel a szerelmes párt.
-Ejnye! Ilyen hamar más nővel fekszel ágyba Shinichi?-kérdezte.
-Mivan? Amúgy is, Te mit keresel itt. Soha se voltunk együtt!!-kiáltotta Shinichi.
-Ilyen könnyen elfelejtetted, hogy milyen jó volt együtt?
-Shiho légyszíves menj ki-mondta Ran.
-Miért? Féltékeny vagy? Hát... Mondjuk nem is csodálom. Amilyen jó az ágyban-mondta Shiho.
-Nem. Engem Shinichinek a múltja nem érdekel. Vagyis csak ez a fele nem. Sőt... Ha ennyire hülye vagy, hogy nem tudsz minket békén hagyni, nem is értem, hogy Shinichi hogy tudott veled lenni-mondta komolyan Ran.
-Te csak féltékeny vagy rám! Mert én sokkal szebb vagyok! És jobban kellek a fiúknak! Te csakegy kislány vagy hozzám képest!-kiáltotta és beugrott az ágyba, majd elkezdte Ran haját tépni.
-Shiho! Azonnal engedd el!-kiáltotta Shinichi.
-De ez a kiscsaj azt se tudja, hogy kivel beszél!-förmedt rá.
-De mi még nem is voltunk együtt. Nem is ismersz. Menj el!-mondta Shinichi.
-Ezt meg fogod bánni. Én vagyok az igazi, a Te számodra-mondta, majd kilépett az ajtón és elment.
-Jól vagy Édesem?-kérdezte Shinichi.
-Igen. Semmi bajom-válaszolta.
-Oké. De csak hogy tudd, nem voltunk együtt-mondta a fiú.
-Rendben. Nem igazán hatott meg, amikor ezt mondta. A múltadba nincs beleszólásom. De a jövődbe talán van-mondta, majd elmosolyodott és Shinichit az ágyra döntötte és megcsókolta. Így ért véget Shinichi és Ran karácsonya.

< - Vissza a ficekhez!