Nemsokára valentín nap. Shinichi még mindíg Conan testében éli mindennapjait és nem tudja, hogy hogyan térhetne vissza, az igazi testébe. Márpedíg ez nagyon-nagy baj, főleg akkor, ha az a lány, akit szeret olyan szép, mint Ran. Nem kevés fiúnak megakad rajta a szeme. Nemsokára valentin-nap. Melyik fiú nem szeretné a szerelmével tölteni ezt a rendkívül romantikus napot?
-Ran nővérkém! Mit főzőcskézel?-kérdezte Conan, mikor odalépett Ranhoz, aki éppen valamit főzött.
-Csokit kicsi Conan. Elvégre holnap lesz valentin-nap.
-És te kinek fogod adni?
-Szerintem már nagyon is jól tudod, hogy kinek, elvégre már nagyon sokszor elmondtam neked, hogy kit szeretek-válaszolta Ran. Erre Conan egy kicsit elpirult, hiszen tudta, hogy Ran rá értette a "Tudod kit szeretek" szerepet.-Feltéve ha eljön. Bár ahogy én ismerem nem igazán töri magát azuért, hogy eljöjjön holnap.
-Dehogy is nem! Nagyon szeretne itt lenni, csak nem tud-magyarázkodott Conan.
-Miből gondolod?-kérdezte meglepetten a lány.
-Izé...Hát...Tegnap beszéltem vele és akkor mondta-dadogta ki végül.
-Ugyan már. Csak azért mondta, hogy megmutassa neked, hogy hogyan viselkedik egy igazi fiú és hogy példát mutasson neked-mondta komolyan Ran.-Tényleg, holnap délután eljönnek Kazuha-chanék.
-Heiji is?-kérdezte.
-Igen-igen. Ő is eljön-mondta mosolyogva.
Ran nemsokára elkészítette a csokoládéját. Nem sokkal később megérkeztek Kazuháék. A lányok bementek Ran szobájába beszélgetni, a fiúk pedíg kint maradtak a nappaliban.
-És Kudo-kezdte Heiji-El akarsz jönni holnap?
-Természetesen igen, de nem igazán fog összejönni. És veletek mi van? Hogy halad a nagy szerelem?-kérdezte.
-Milyen szerelem?! Nincs köztünk semmi. Amúgy is...Ha éán szeretnék egy lányt, már csak azért is kikönyörögném a kiscsajtól az ellenszert, mégha az csak pár óráig hat is. Nem érdemled meg a szerelmét.
-Tudom...
-Ran-chan!-szólt oda Heiji Rannak-Nem lenne kedved velem vacsorázni?
Ran nagyon elpirult, hiszen pont mellette állt Kazuha, aki nagyon szereti Heijit és nagyon meg is lepte ez a kérdés. Conan természetesen ha ölni lehetne szemmel, már rég kinyírta volna a barátját.
-Heiji!-suttogta neki Kazuha-Ran-chan Kudo-kunt szereti. Miért menne el veled?-kérdezte.
-Tudom-tudom. Azért akarom elvinni vacsorázni, mert hátha azt a hatökröt féltékennyé tudnám tenni és visszajönne hozzá és elmondaná neki az érzéseit.-válaszolta Heiji.
-Jah értem. Az nagyon jó lenne, ha visszajönne, bár nem hiszem, hogy meg fog történni.
-Én ezzel nem értek egyet. Nagyon féltékeny Ran-chanra.-mondta.-Naszóval eljössz? Kudo biztosan nem bánná, elvégre ez csak egy vacsora.
-Te hülye idióta! Csak térjek vissza az igazi testembe. Esküszöm, hogy megfolytalak!-mérgelődött magában Conan.
-Kit érdekel, hogy mit mond, vagy gondolaz a hülye Shinichi! Igen. Igen elmegyek veled, persze csak akkor, ha Kazuha-chan nem bánja...
-Dehogy is. Már miért bánnám?-válaszolta mosolyogva Kazuha.
-Renben. Akkor ezt meg is beszéltük.
-Nah mi elmentünk. Sziasztok. Legyetek jók!-mondta Kazuha.
-Hová mentek lányok?-kérdezte Heiji.
-Vásárolni. Majd jövünk. Sziasztok-mondta Ran.
-Sziasztok!-kiáltotta utánuk Conan mosolyogva.-Így nyertem egy kis időt. Az biztos, hogy Hattory nem megy Rannal vacsorázni.
-Naszóval Hattory....Mikor is mész te Rannal vacsorázni?!-kérdezte kicsit idegesebb hangnemben.
-Ejnye. Csak nem ideges vagy egy kicsit? Vagy talán féltékeny?
-Nem! Dehogy is! Miket gondolsz már.
-Pedíg nekem úgy tűnik.
-Az tuti, hogy nem mész vele...
-Miért is nem? Tök csinos, kedves, szép. Melyik fiúnak ne akadna meg a szeme rajta. Én is csak fiúból vagyok. Miért ne mehetnék el vele randizni?-kérdezte selytelmesen mosolyogva Heiji.
-Ez nem is randi! Csak egy vacsora!-kiáltotta Conan.
-Nem hát...Ez most olyan, hogy te sem vagy féltékeny-vigyorgott Heiji.
Kazuha és Ran este fele értek csak haza. Conan vagy egy 15 perce elaltatta Heijit és elment valahová...
-Hol van Conan-kun?-kérdezte Ran.-Hattory-kun! Megígérted, hogy vigyázol rá!
-Tudom-tudom, de elaltatott és az asztalon hagyott egy cetlit, amire az volt írva, hogy elment Agasha professzorhoz. Ami nagyon jó hír!-mondta Heiji.
-Mibe jó az?-kérdezte Ran értetlenül.
-Semmi-semmi. Csak annyiban, hogy akkor biztosan tudjuk, hogy semmi baja-válaszolta a fiú.-Amúgy...Indulhatunk?-kérdezte.
-Hát nem is tudom...Conan-kun nincs itthon és lehet, hogy bajba került és...
-Ugyan már! Gyerünk Ran-chan! Semmi baja sincs. Majd visszajön-győzködte Heiji.
-Rendben. Megyek öltözni-mondta.
10 perc után kijött a szobájából. Egy gyönyörű fehér ruhát viselt, ami tökéletesen illeszkedett a testére. Egy hozzá illő ezüst nyakláncot is felvett. Úgy nézett ki, mint egy angyal. Heiji és Kazuha nagyon csodálkztak, hogy milyen gyönyörű.
-Ne felejtsd el, hogy ezt csak azért csinálod, hogy Ran-chan és Kudo-kun összejöjjenek!-mondta Kazuha
-Igen-igen tudom. Nem kell féltékenynek lenned, elvégre csak egy olyan lány van az életemben, akit szívből szeretek! De ezt majd ha hazajöttünk megbeszéljük-mondta.-Nagyon csinos vagy Ran-chan! Mehetünk?
-Köszönöm-mondta elpirulva.-Igen mehetünk.
Elindultak az étterem felé. Conan igazat mondott. Egyértelűen azért ment a professzorhoz, hogy elkérje az APTX-4869 ellenszerét. Nagynehezen oda is adta neki Haibara. Azt mondta, hogy ez az ellenszer csak körülbelül 5 óráig tart. Ki akarta használni az idejét, ezért rögtön az étterembe futott, nem pedíg megvárta őket otthon. -Ki tudja, hogy az a pervez Hattory mit fog Rannal csinálni-gondolta Shinichi már az igazi testében. Gyorsan beszaladt az étterembe. Mikor megtalálta Ranékat odament hozzájuk.
-Sziasztok! Milyen rég beszéltünk már. Nem is mondtátok, hogy együtt vagytok-mondta Shinichi idegesen.
-Te mit csinálsz itt? Nem azt mondtad, hogy egy nagyon fontos ügyed van?-kérdezte Ran.
-De igen, viszont amikor meghallottam, hogy randiztok muszáj volt hazajönnöm.
-Miért érdekel az, hogy mi randizunk-e vagy együtt vagyunkj-e?! Nincs jogod beleszólni az életembe! Pláne most, hogy nem is voltál itthon-akadt ki Ran.
-Tudjátok mit, menjünk haza és majd ott mindent megbeszéltek-javasolta Heiji-Itt csak lejáratjátok magatokat.
Lassan hazaballagtak. Ran és Shinichi bementek a lány szobájába, hogy beszélgessenek. Kazuha és Heiji pedíg a nappaliban folytatták az elkezdett beszélgetést.
-Heiji! Ki az a lány, akiről az előbb beszéltél?-kérdezte Kazuha.
-Természetesen rólad beszéltem.-válaszolta Heiji.
-Mi? Dehát akkor miért nem mondtad előbb?
-Mert nem akartam, hogy a barátságunknak vége legyen, elvégre ha én bevallom neked az érzéseimet és te nem viszonzod azokat, akkor még a barátságodat is elveszíteném.
-Dehát én is szeretlek-mondta Kazuha. Heiji megragadta a lány karját és magához húzta, majd gyengéden megcsókolta.-Tessék-mondta Kazuha, majd Heiji kezébe adta a valentin-napi csokoládéját.
-Nagyon szépen köszönöm. Biztosan nagyon finom-mondta a fiú és mosolyogva elvette a csokit. Ekjözben Ran szobájában:
-Miért mentél el vele?-kérdezte Shinichi-Méghozzá pont valentin-napon. Nem is mondtad, hogy szeretitek egymást és azt sem, hogy együtt vagytok. Miért nem mondtad?
-Pont neked mondanám el. Amúgy is, miértérdekel az téged, hogy együtt vagyunk-e vagy szeretem -e? Neked csak az ügyeid fotosak. Az hogy mi van velem soha se érdekelt.
-Dehogy is nem! Mindíg is törődtem veled, csak nem mutattam ki.
-De miért?-kérdezte Ran könnyezve.
-Jaj ne sírj már! Mindíg is szerettelek és nem akartam kimutatni, mert azzal megbántanálak, mivel nem tudok itt lenni melletted. Conannek meg amúgy is azt mondtad, hogy szeretsz, akkor miért randizol más fiúkkal?
-Conan-kun elmondta neked?! De megígérte, hogy nem fogja. Amúgy, mit is mondtál az előbb?-kérdezte meglepetten a lány.
-Nem kellett elmondani-mondta, miközben odalépett Ranhoz és elkezdte simogatni az arcát.-Sajnálom, de én vagyok Conan-mondta. Elmondta Rannak az egész történetet a méregről, a feketeszervezetről és mindenről. Ran nagyon meglepődött ezen.
-De miért nem mondtad el?-kérdezte a lány.
-Azért, mert ha elmondtam volna neked, akkor akaratlanul is veszélybe sodortalak volna. Nem bírnám elviselni, ha elveszítenélek. Nagyon szeretlek és ez mindíg is így lesz.
Egyre közelebb húzódott hozzá, majd megcsókolta. Ezek után Ran odaadta neki a csokiját, amit ő maga főzött. Shinichi természetesen elfogadta és meg is ette. Nagyon ízlett neki. Lassan besötétedett és mindenki elment aludni(természetesen a párocskák együtt aludtak). Mindenkinek nagyon boldogan telt el a valentin-napja.

Vége

<- Vissza a ficcekhez!