Egy hazugság, ami mindent megváltoztat

A történet előzményei: Hallgattam a dc zenéit és nagyon sokba benne volt a "lie" szócska, vagyis "hazugság". Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lenne akkor, ha Shinichi elmondaná Rannak az igazat, ő viszont nem bocsájtana meg neki. Történetbe foglalva erre jutottam:

Március közepe volt. A nap gyönyörűen sütött. Egy fiatal, 17 éves fiú épp az iskolába igyekezett. A járdán meglát egy gyönyörű lányt és elindul felé.
-Szia Ran! Hogy vagy-kérdezi a fiú.
-Á Shinichi. Köszi jól-válaszolta- És te?
-Én is köszi. Mondcsak Ran... Van valami programod ma délutánra?-kérdezte elpirultan.
-Nincs, de miért?
-Nem lenne kedved suli után eljönni velem sétálni a parkba? Van valami, amit el kell mondanom neked.
-De. Nagyon szívesen-válaszolta.
Egész úton beszélgettek, végül odaértek az iskolához. A fiataloknak 6 órájuk volt. Ran már a harmadik órán, ami irodalom volt, azon gondolkodott, hogy vajon mit akarhat Shinichi elmondani neki.
-Olyan unalmas ez az irodalom óra. Miért nem lehet már hazamenni? Olyan kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani nekem Shinichi. Mi is lesz a következő óra. Jah igen... történelem. Ne már! Ma egész nap csak ilyen hülye, unalmas óráink vannak...-gondolta magában.
-Mouri-san!-szólt a tanárnő.
-I...igen?-kérdezte meglepődve.
-Te jössz. Olvasd!
-I...igen. Izé...Hol is járunk?
-Így jár az, aki kifelé bámul az ablakon és nem figyel az órámon. Üljön le! Kudo-kun, folytassa!
-Igenis-mondta és elkezdte olvasni a következő fejezetet. Miután befejezte a ceruzájával megbirizgálta Ran haját, hogy figyeljen rá.
-Mi van veled Ran?-kérdezte.
-Semmi-semmi, csak nagyon unalmas ez az óra. Ráadásul ez a téma nem is nagyon érdekel engem...
-Értem, de akkor is figyelj oda!
-Oké....
Az iskolának lassan vége. Már csak negyed óra van hátra. Tesi órán a lányoknak felüléseket kellett csinálni. Mikor kicsengettek Ran elindult hazafelé. Otthon megebédelt és elkészítette a háziját. Nemsokára Shinichi megérkezett és elmentek sétálni a legközelebbi parkba.
-Nah... Mit szerettél volna mondani?-kérdezte Ran.
-Hát csak annyit, hogy... Először is, ígérd meg, hogy megvárod, amíg elmondok mindent. Utána kiabálhatsz meg minden.
-Ennyire dúrva, hogy kiabálnom kell?
-Az egyik része igen, a másikat meg te tudod.
-Oké. Megígérem.
-Nos... Azt akarom elmondani neked, hogy...-és elmondta neki az egész történetet elejétől végéig. végül ezt mondta:-Tudom, hogy ez a hazugság óriási, de csak azért hazudtam neked, mert nem akartalak bajba sodorni téged, mert nagyon szeretlek. Nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek...-mondta lehajtott fejjel.
-Pedíg most elveszítettél, méghozzá örökre. Mégis mit gondoltál, azt hogy elmondod ezt nekem és én karjaidba omlok és azt mondom, hogy "én is szeretlek Shinichi", meg azt, hogy "nem haragszok rád"? Nagyon tévedtél, ha ezt gondoltad-mondta, majd elszaladt.
-De... Várj, Ran!-kiáltotta utána.
Mikor Ran hazaért meglátta, hogy van valaki a Mouri Nyomozó Irodában. Óvatosan belépett a helyiségbe és látta, hogy ott van Kazuha és Heiji.
-Kazuha-chaaan~!-kiáltotta és odarohant hozzá könnyes szemmel, majd megölelte.
-Mi a baj Ran-chan?-kérdezte a lány.
-Biztos az a hülye Kudo gyerek mondott neki valamit, elvégre vele volt.
-Nem vagyok hülye... Én csak az igazat mondtam. Amúgy... Nem vártam, hogy azt mond. Tudom, hogy ez nagyon sok most így hirtelen neked, de legalább gondold át!-kérlelte Shinichi, aki hirtelen megjelent az ajtóban.
-Csak nem "azt" mondtad el neki?-kérdezte meglepetten Heji.
-De. Azt mondtam.
-De ha ő tudta, akkor nekem miért nem mondtad el?! Utállak Shinichi!-mondta a lány és sírva beszaladt a szobájába, majd Kazuha is sietve utánarohant. Az egész délutánt a szobában töltötték, Ran pedíg egész nap csak sír és sírt megálás nélkül. Olyan öt óra tájékán Kazuha kijött. Shinichi már hazament, elvégre nem is tudott volna mit tenni. Elmondta Rannak az igazat, még azt is, hogy szereti. Igazat mondott azzal, hogy nem várja azt, hogy megbocsájson neki, de azért nagyon szeretné, hogy így legyen. Nemsokára Heiji átment hozzá, hogy megkérdezze mi is történt a parkban közöttük. A válasz egyszerű volt: elmondta neki az igazat, ő meg kiakadt. Végül is ez érthető, ezzel még a nyugat nagy nyomozója is egyet értett. Pár nappal később Heiji elvitte Rant a moziba, hátha úgy jobb kedvre derítheti. Ám ez az egész nem úgy alakult, ahogy azt remélte. Egy hihetetlenül romantikus filmet néztek meg, mert a lányok ugye azt szeretik. Amikor annál a résznél járt a film, hogy: A férfi megcsókolja a lányt és elmondja neki az érzéseit, a 17 éves fiatan nyomozó odafordul Ranhoz és hirtelen megcsókolta. Ran először nem tudta mire vélje ezt az egészet, de utána -ha gyengéden is- , de viszonozta a fiú csókját. Akkor még nem tudták, hogy Kazuha és Shinichi is elment arra a filmre megnézni, hogy mégis mi lesz Rannal. Nagyon meglepte őket a dolog, de leginkább Kazuhát. Heiji, mielőtt eljöttek volna Tokióba bevallotta a lánynak, hogy szereti és nem fogja elhagyni semelyik lányért. A csók végeztével Ran megszólalt:
-De miért Hattori-kun?
-Mert nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Bármit megteszek, hogy boldog legyél-mondta a fiú, viszont mikor észrevette, hogy Kazuha épp kiszalad a moziból így szólt:-Mindjárt visszajövök.
Miután Heiji távozott Shinichi lassan lelépdel Ranhoz.
-Szóval most vele vagy együtt?-kérdezte.
-Ha így lenne, akkor sem lennék köteles elmondani neked-mondta, majd felállt és elindult hazafelé...

Folyt.Köv.

<- Vissza a ficikhez!     VAGY  2. fejezet