-S-Shinichi?! Mit keresel te itt?-kérdezte Ran meglepetten.
-Eddíg mindíg azt akartad, hogy itt legyek. Most meg az a baj, hogy itt vagyok?-kérdezte a fiú.
-Nem dehogy is baj, csak... Miért nem szóltál, hogy hazajössz?
-Mert meglepetésnek szántam, ahogy ma estére mást is-monda a fiú és ledöntötte a lányt az ágyra, majd megcsókolta. Ran ezt eleinte nem igazán értette, mit akar ezzel, de utána belemerült Shinichi csókjaiba és csak élvezte az este egyébb meglepetéseit. Másnap reggel, mikor felkeltek a fiú elmondta Rannak, hogy miért nem volt itthon egész idő alatt. A lány persze nagyon kiakadt, főleg azon, hogy így kihasználta múlt este. Miután felöltözött rögtön hazaszaladt és bezárkózott a szobájába. Mázlija volt, hogy az apja épp aludt, így nem tudta megkérdezni, hogy hol volt tegnap este, és hogy mi a baja. Nem hiányzott neki az, hogy mindenki arról beszéljen, hogy ilyen könnyen magadja magát mindenkinek. Shinichinek valahogy nem tudott ellenálni, de másnak nem engedte volna meg ugyanezt. Egy hónapig nem szóltak egymáshoz, vagyis jobban mondva Shinichi meg akarta beszélni Rannal ezt az egész ügyet, ám ő mindíg elment. Teltek-múltak a napok, egy szerdai reggelen egy levelet hoz a postás Rannak. Egy nagyon nemes, és Olaszországi iskola küldte neki, pontosabban az igazgató:
"Kedves Mouri Ran!
Az osztálytársaid, és beleértve a te tanulmányi eredményeidet és figyelemmel kísértük. A te teljesítményeid felűlmúlják a többiekét. Mindenkit beleértve te teljesítetted ezt az évet a legjobban. Kerestünk egy olyan embert, aki nem csak a tanulásban, hanem különböző sportágakban is remekül teljesít. A tiéd mindenki szeme előtt megakad, hogy milyen ügyesen karatézol. Minden évben egy gyermeket kiválasztunk, aki eljöhet ide Olaszországba és ösztöndíj fejében itt tanulhat. Most rád esett a választásunk. Örömmel mondhatom, hogy egyhangúlag döntöttünk effelől. Kérdezd meg a szüleidet, hogy elengednek-e ide hozzánk és írasd alá a papírt, és természetesen csak akkor gyere, ha te is szeretnél. Nem kötelező, de egy nagyon jó esély, hogy megalapozd a karieredet. Nem szükséges az olasz tudás, mert ez egy japán iskola. Várjuk a válaszodat.
Üdv: Muranaka Egyetem"
Mondanom sem kell, hogy ezen a levelen nagyon meglepődött a lány. A szüleivel még reggel megbeszélte a dolgot és igent mondtak. Ran nem igazán tudta eldönteni, hogy mi tévő legyen. Beszélni akart Shinichivel, de akárhányszor odament hozzá és azt mondta, hogy: "Beszélni szeretnék veled egy fontos ügyről", mindíg elment és azt mondta, fontosabb dolga van. Azt hitte, hogy megint arról az éjszakáról akar beszélni. Mikor már vagy ötödszörre ment el tőle elhatározta a lány, hogy elmegy. Hiába szerette őt, de ha nem akar vele beszélni mit sem ér az egész. Majd Olaszországban elfelejti őt és ezt az egész ügyet is. De nem úgy történt, ahogy azt ő eltervezte. Egy pár hét múlva az elutazása után, reggelente nagyon rosszul kezdte érezni magát. Egyik szombaton elent az orvoshoz, de ő azt mondta, hogy semmi baja. De a rosszullét nem múlt el, ezért már nem tudott másra gondolni, minthogy terhes. Teherbeesett Shinichitől. Szerencse volt, hogy már 20 éves, mert különben a szülei megfolytanák. Felhívta őket és mindent elmondott. Eri odautazott hozzá, hogy elintézze a dolgokat, de mikor Kogoro megemlítette, hogy Shinichinek is tudnia kell erről azt mondta, hogy nem akarja, hogy tudja. Mivel a fiú azt hitte, hogy elhagyta őt Ran nagyonelszomorodott. 7 év után azonban Ran visszatért Tokióba, magával hozva, az immáron 7 éves Shiorit is. Shinichi még mindíg szerette Rant, de mivel elhagyta, kénytelen volt egy olyan nőt feleségül venni, akit nem szeretett. Miyano Shihot. Egy hatalmas házban laktak, immáron 1 éve. Ran szólt a szüleinek, hogy hazautazik, de ők nem tudtak itthon lenni, mert el kellett menniük Oszakába egy fontos ügy miatt, ezért megkérték Shinichit, hogy menjen ki érte a repülőtérre.
-S-Shinichi? Mit csinálsz te itt?-kérdezte a lány, mikor meglátta. Nem igazán változtak, vagyis felismerték egymást.
-Értetek jöttem. A szüleid mondták, hogy jöjjek érted és vigyelek haza, mert nem akarnak titeket egyedül hagyni otthon. Amúgy ki a másik személy?
-Öm-Ran azt se tudta, hogy erre most mit válaszoljon. Ha csak azt mondja, hogy gyerekevan azt fogja hinni, hogy nem tőle van, viszont ha elmondja neki az igazat, azzal akár az egész életét is felbolygathatja.-Izé... Hát tudod....
-Bökd már ki Ran!
-Shioriról van szó-vallotta be végül a lány, de nem nézett a fiú szemébe.
-S-Shiori? Ki az a Shiori?
-Öm... A lányom.
-Mi?! Van egy lányod? Mégis hány éves?
-7, de miért érdekel ez téged?
-Ezekszerint ilyen hamar elfelejtettél, Ran? És azt az éjszakát is?
-Dehogy is! Izé... Igazából-folytatta, de egy kislány a hátamögül hirtelen előbújt.
-Jónapot!-mondta mosolyogva Shiori.
-Szia!-mosolygott vissza Shinichi.-Szóval te vagy Shiori, ugye?
-Igen Shinichi bácsi.
-B-Bácsi?!-kérdezte hitetlenkedve a fiú.-Nem kell engem bácsizni. Menj és ülj be a kocsiba, Shiori-mondta és megsimogatta a fejét. A kislány elindult a kocsi felé. Ran is utána akart menni, de Shinichi megállította.-Matte!
-Mi a baj?
-Miért hasonlít ennyire rám ez a kislány? Sőt, kitől van egyáltalán?
-Nem véletlen a hasonlóság-mormolta halkan, alíg hallhatóan.
-Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy... Hogy azon az éjszakán, amikor...
-Mindegy. Nem akarok veletek lakni.-horgasztotta le a fejét.
-Mindegy, hogy mit mondasz, velem kell jönöttök. Amúgy lehet még egy kérdésem? Miért nem szóltál nekem, hogy gyereket vársz. Biztosan odamentem volna Olaszországba és....
-De én nem akartam!-kiáltotta el magát-Akartam veled beszélni, mielőtt elmentem, de akkor azt mondtad, hogy fontosabb dolgod van. Azt hittem, hogy nem szeretsz és ha megtudod mi történt az csak még több bajt okozna. Most sem akartam veled találkozni, főleg nem elmondani, hogy van egy lányod. Ezzel felbolygatom az életedet.
-Menjünk...
Miután beszáltak a kocsiba elindultak Shinichiék házához. Shiho nagyon meglepődött, amikor meglátta Rant, aki időközbe nagyon megszépült, bár azelőtt is az volt. A gyermeken pedíg mégjobban meglepődött, főleg, mikor észrevette a hasonlóságot közte és Shinichi közt.
-Helló Ran-san! Rég láttalak. Nagyon aranyos a kislányod-mondta, mire a lány az anyja mögé bújt. Valahogy érezte, hogy ki a jó, és ki a rossz.
-Igen szia. Ő Shiori. Köszönj szépen kicsim-mondta mosolyogva.
-Csókolom Miyano-san.
-Szia kicsikém. De nemsokára Kudo-san leszek-mondta.
Ran ezen nagyon meglepődött és mikor Shinichire nézett ő elfordult.
-Menjetek fel a szobátokba. Segítek felvinni a csomagotokat-ajánlotta fel a fiú. Ran szobája pont Shinichiékkel szemben volt, Shiorié pedíg a folyosó végén. Mikor a fiú letette a kislány csomagjait átment Ranhoz egy kicsit beszélgetni, mert tudta, hogy nincs minden rendben vele. És tudta is, hogy miért.
-R-Ran?-kérdezte halkan
-Légyszives hagyj magamra. Nem szánt szándékomból vagyok itt. Amúgy is, hogy tehettél ilyet?!-kérdezte könnyezve.
-Azt hittem, hogy már nem jössz vissza.
-És legalább szereted?
-Igen-mondta nagyon halkan és elfordított fejjel-Másképp nem venném feleségül.
-Akkor miért nem nézel a szemembe, amikor ezt mondod?

2. fejezet   vagy  <- Vissza a ficcekhez