- Másnap reggel hatalmas fejfájással ébredtem, mikor oldalra néztem Shinichit pillantottam meg magam mellett… egyből eszembe jutott a tegnap este. Te jó ég… mekkorát tomboltam… de vajon Shinichi mit keres mellettem? És hogy a villámba kerültem haza? Nah nézzük csak, vegyük sorra a tegnapi napot. – gondolkozom magamban, majd visszadőlök az ágyba és a tegnap reggelre gondolok.

*Visszaemlékezés*

Unottan feküdtem az ágyban, az óra még csak reggel hatot mutatott. Shinichi visszajött megint… kezd nagyon elegem lenni belőle…. elmegy,visszajön,elmegy, visszajön, megint elmegy, és újra visszajön. Meddig akarja még ezt csinálni? Annyira idegesítő. Én is mindig csak az a tipikus jó kislány vagyok… hát ebből már nagyon kezd elegem lenni! A mostani életem, illene Avril új számához a Mi a franchoz. – gondolkozok, majd felállok, és a szekrényhez sétálok ahonnan egy farmerszoknyát és egy cső toppot veszek elő, majd felveszem őket és felkapva a táskámat leindulok.
- Persze hogy még mindenki alszik – dünnyögöm, halkan miközben reggelit kezdek csinálni és a szám jár a fejem, legalább is a reflénye.
- Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Semmi más nem érdekel, egyszerűen ki akarom tombolni magam!
Nem számít, hogy szeretsz vagy sem, menthetetlen vagyok baby, baby!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?! – dúdolgatom halkan, majd megáll a kezemben a palacsintasütő és egy ötlet rajzolódik ki a fejemben.
- Mi lenne, ha én is kitombolnám magam? Végül is Sonoko is azt mondta, hogy nem várhatok örökké, legalább is nem muszáj. – mosolygok és megfordítom a palacsintát, majd mire elkészülök, vele már hét óra van. Lassan apu és anyu is besétál a konyhába.
- Jó reggelt! – köszönök kicsattanó jó kedvvel.
- Neked is kicsim. – hallom álmos hangjukat miközben leülnek az asztalhoz.
- Kicsim, nekünk el kell mennünk ma egy tárgyalásra és valószínűleg csak holnap délután jövünk haza.  – mondja apukám.
- Rendben van – mosolygok – szerintem mi ma bulizni megyünk Sonokoval, úgy is péntek van.
- Menj csak kicsim. Rád fér egy kis bulizás. – kacsint anyukám.
- További jó étvágyat. Én megyek suliba. Sziasztok. – köszönök el és indulok kifele.
- Szia, kincsem. – köszönnek el ők is, majd becsukom az ajtót és útnak indulok. Miközben sétálok, zenét hallgatok. Imádom Avril új számát. – sétálok mosolyogva, majd hallom, hogy valaki a nevemet kiáltozza.
- Ran! Raaaan. – kiáltják, és mikor megfordulok Sonokot látom futni felém, így megállok és bevárom.
- Szia! – mosolyog és megöleljük egymást – Mizujs?
- Semmi új, buli lesz ma. – mosolyog – megyünk?
- Még szép! Ki nem hagynám! – mondom, miközben elindulunk.
- Tök jó lesz a mai énekóra. Karaokézni fogunk, legalább azt mondta Layla-sensei.
- Igen, emlékszem.
- Elénekled majd a Mi a francot?
- Persze. Egyébként tökre igaz rám a szám. Hiszen ha úgy vesszük, én is jó kislány vagyok de most már jó lenne tombolni egyet.
- Ne aggódj Ran-Chan. Tombolunk ma egyet. – nevet Sonoko, és beérünk a suliba.
- De még mekkorát – csapjuk össze a tenyerünket és bemegyünk a terembe. – Jó reggelt!
- Nektek is, milyen vidámak vagytok. – jön oda hozzánk Yusuke és Shinichi.
- Jó reggelt. – köszön Shinichi is.
- Viccelsz? Ennél jobb hangulatunk nem is lehetne! – nevetünk Sonokoval
- Bizony, ma este buli! – felelek én is.
- Igen? Danhez mentek házibuliba? – kérdi Yusuke.
- Bizony! Gondolom ti is ott lesztek nem? – kérdi Sonoko
- Még szép. Végül is legjobb haver. – vigyorog Shinichi.
- Jó kis este lesz. – kacsintok a fiúkra, majd leülünk a helyünkre, és az a hat óra hamar elrepül. Éppen hazafele indulunk Sonokoval és a ma estét beszéljük.
- Akkor majd beugrunk érted. Arra gondoltam, hogy Seiji elvihetne minket. – mondja Sonoko.
- Már megint? – kérdem mosolyogva – mindig a sofőröddel megyünk?
- Még szép!
- Jól van, akkor nyolcra. – köszönök el és beindulok.
- Rendben Ran-chan! Szió. – megy el Sonoko, én pedig belépek a házba. Persze anyuék már nincsenek itthon. Nem is baj, azt hiszem, pihenek egyet. – indulok fel a szobámba és bedőlök az ágyba.
Hét órakor ébredezni kezdek. Álmosan nyitom ki a szemeimet és az órára nézek.
- Te jó ég! Mennyit aludtam! – kiállton el magam, majd felállok és zuhanyozni indulok. Miután végeztem a szekrényem előtt állva válogatom a ruháimat, végül egy cicanaci és egy hosszabb sexy felső mellett döntök, majd felveszek egy magas sarkút és megfésülködöm. Miután késszen, van a hajam is, kisminkelem magam egy kicsit. Eközben csengetést hallok, így felkapok egy kabátot meg a táskámat és lefutok az emeletről.
-Szia! – köszön mosolyogva Sonoko.
- Szia! Menjünk. – indulok ki mosolyogva, majd miután bezárom az ajtót, beülünk a kocsiba és elindulunk. Tíz perc múlva oda is érünk, majd elköszönünk és bemegyünk. Bent már javában megy a buli. Dan jön elénk.
- Sziasztok! Örülök, hogy itt vagytok. – köszön és kapunk két-két puszit.
- Mi is örülünk! Köszi, a meghívást. – mosolygok.
- Gyerünk, vegyüljetek el. – mosolyog és elindul. Mi is megyünk utána és táncolni kezdünk. Útközben észreveszem Shinichiéket. Ők is jól érzik magukat. A tekintetünk találkozik, de alig pár percig. Ismét táncolni kezdek, majd később a bárpultnál ülve koktélokat kezdünk iszogatni. Érzem, hogy már egyáltalán nem vagyok józan, de nem igazán érdekel. Mellettem Sonoko, már egy sráccal flörtölget. Benne is sok pia van már. Oldalra nézek és látom, hogy Yusuke és Shinichi minket néznek. Nem igazán hat meg, ismét iszok a koktélomból, mikor Dan ül mellém.
- Mizujs cicám? – kérdi tőlem vigyorogva.
- Semmi, jó a buli – mosolyogok és szembefordulok vele.
- Örülök neki.
- Ha hülyeséget teszek, holnapra megbánnám?
- Attól függ milyen. – von vállat Dan.
- Hát mondjuk… - kezdek bele, majd közelebb hajolok hozzá.
- Hm..már értem – mosolyodik el – nem fogod ezt holnap megbánni?
- Nem tudom… de most már elég volt a jó kislány szerepből… egyébként is… szingli vagyok – mosolyodok el, majd megfogom Dan ingjének gallérját és közelebb húzom magamhoz, majd megcsókolom. Dan átkarolja, a derekamat majd magához húz, és úgy csókolózunk tovább.
Azt mondod, hogy én csak játszadozom veled,
Mivel hogy lesmároltam a barátodat…
Akár jó így, akár nem, hát a szerelem az fáj,
Mikor a levegőhiány véget vet a csóknak, észreveszem Shinichi tekintetét magamon…de már nem érdekel, jól érzem magam és kész!
De már nem tudok leállni, hisz túl jól érzem magam!
Térden állsz, s könyörögsz:
“Kérlek, ne hagyj el!”
De őszintén szólva most csak arra van szükségem,
Hogy szórakozzam egy kicsit.
- Azt hiszem ez mégsem volt jó ötlet Ran… - hallom Dan hangját közvetlenül a fülem mellől.
- Nem érdekel… beleuntam abba, hogy csak várjak rá… most már azt mondom Mi a franc? Elég volt, ma szórakozni fogok… ez az én életem!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Semmi más nem érdekel, egyszerűen ki akarom tombolni magam!
- De ha így elveszted? – kérdi tőlem Dan
- Nem érdekel… nem számít már, hogy mit érez, és hogy én mit érzek. Menthetetlen lettem… - felelem neki és eszembe jut megint egy dalszöveg részlet.
Nem számít, hogy szeretsz vagy sem, menthetetlen vagyok baby, baby!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Mi? Mi van? Mi? Mi a franc?!
- Miért ne flörtölhetnék veled, vagy mással? Nem tartozom hozzá! Mindig elmegy, és sosem figyel rám! Bulizni akarok és ennyi! Egy kis őrjöngésre vágyom! – mondom kicsit hangosan.
És akkor mégis mi van, ha állandóan randizgatok?
Te úgysem figyelsz sosem, mikor hozzád dumálok!
Buliznom kellene, nem itt ülni és várakozni egész nap!
De félre ne érts, csak egy kis őrjöngés kell nekem!
- Hát nem semmi Ran… elég sokat ivott… - mondja Yusuke.
- Tudom… hallottam mit mondott és igaza van… had tombolja ki magát… - felel Shinichi
- Te ezt hagyod?
- Igen… mit tudnék tenni? Már így is eléggé ki van ütve, ha úgy vesszük… annyit tehetek, hogy messziről figyelem és majd hazaviszem…
- Nem csalódtam benned Kudo. – vigyorodik el Yusuke.
Eközben én már újra a parketten vagyok és Dannel táncolok.
- Nem fog érdekelni az este és a következményei. Kitombolom magam és kész! – gondolkozom.
Térden állsz, s könyörögsz:
“Kérlek, ne hagyj el!”
De őszintén szólva most csak arra van szükségem,
hogy szórakozzam egy kicsit.
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Semmi más nem érdekel, egyszerűen ki akarom tombolni magam!
Nem számít, hogy szeretsz vagy sem, menthetetlen vagyok baby, baby!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Legalább hajnali kettőig táncoltam Dannel, aztán valahogy Shincihi mellé keveredtem, táncoltam vele, majd egy kis idő múlva már csak azt vettem észre, hogy az ölében vagyok és sétál fel velem a szobámba. Mikor felérünk, érzem, hogy lerak az ágyra, de én a keze után kapok és lerántom magam mellé, majd fölé mászok és belenézek a szemeibe.
- Ran… talán jobb lenne, ha pihennél…
- Jól vagyok… - mondom halkan, majd lehajolok hozzá és vadul megcsókolom.
Azt mondod, hogy én csak játszadozom veled,
Hát, bizony én aztán szeretek játszani az ágyadban!
Igen, csak játszadozom veled,
Mikor együtt játszadozunk az ágyadban!
Nem tudom meddig csókolózhattunk, de egy idő után a levegőhiány vetett véget neki.
- Ran…
- Css… - teszem az egyik ujjam a szájára – csak maradj csöndbe és maradj velem. – mondom neki halkan, majd hozzábújok és lehunyom a szemem, de előtte még az utolsó része jut eszembe a szövegnek.
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Semmi más nem érdekel, egyszerűen ki akarom tombolni magam!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Semmi más nem érdekel, egyszerűen ki akarom tombolni magam!
Nem számít, hogy szeretsz vagy sem, menthetetlen vagyok baby, baby!
Egész életemben jó voltam, de most már azt mondom: mi a franc?!
Igen… ma este kitomboltam magam… és igen jól esett – alszok el ezzel a gondolattal.

*Visszaemlékezés vége*
Oldalra fordulok és Shinichi arcát kezdem nézni. A tegnapi napon gondolkozok. Megcsókoltam Dant… megcsókoltam Shinichi… jól berúgtam… te jó ég – suttogom halkan. Eközben Shinichi ébredezni kezd, majd kinyitja a szemét és találkozik a tekintetünk. Én elpirulok és lehajtom a fejem.
- Izé...Shinichi….sajnálom a tegnap estét… én nem igazán voltam önmagam…
- Nincs semmi baj – mosolyodik el és felül, majd felém fordul, és belenéz a szemembe.
- Sajnálom, hogy úgy letámadtalak – vörösödök el
- Ugyan – neveti el magát – azért megkell hagyni jól csókolsz – kacsint rám, én pedig egyre vörösebb leszek.
- Ran… a tegnap esti buli miatt nem kell szégyellned semmit, egyszerűen csak kibuliztad magad. – mondja és felemeli az államat, hogy a szemébe nézzek. – Tudom, hogy mindig elmegyek, meg minden, hidd, el én sem örülök neki… mert mindig melletted akarok lenni. Szeretlek, te lökött nő – mosolyodik el.
- Én is szeretlek, de detektív mániákus bolond – nevetem el magam, majd Shinichi egyre közelebb hajol hozzám, mire gyorsan megszüntetem azt a pici kis távolságot és egyre szenvedélyesebben kezdünk csókolózni. Miután elváltunk egymástól visszadőltünk az ágyba és hozzábújtam Shinichihez, aki egyből visszaaludt.
- Hát igen… ebből is látszik, hogy egy kis tombolás mi mindenre jó, nem?  Így hogy kitomboltam magam, összejöttem Shinichivel. Ez tök jó! Hiszen egész életemben jó voltam, de tegnap este kitomboltam magam! – gondolkozok, majd én is lehunyom a szemem és elalszok.

Zene: Avril Lavigne - What the hell?

< - Vissza a ficekhez!