- Na, és most melyik idiótát csapjam agyon? – hallatszik egy lány kiabálása miközben két férfi rohan le a lépcsőn.
- Ez jó kör volt. – vigyorog Kogoro.
- Bizony. – nevet Shinichi is.
- Ha elkaplak titeket! – jön le csurom vizesen egy lány, akinek barna hajából most csavarni lehet a vizet és a ruhája is teljesen el van ázva. – Eddig ki sem jöttetek egymással! Most meg két hete puszipajtások vagytok! Ráadásul még szövetkeztek is ellenem! Mi a fene van veletek? – ordítja el magát.
- Mi lenne? Megbeszéltük a dolgokat és ennyi. – von vállat Kogoro.
- Bizony. – bólint Shinichi. – rendeztük a dolgokat és ennyi.
- És akkor miért kell szövetkezni ellenem?
- Mert az jó buli. – nevetnek együtt a fiúk.
- Ti! – kiálltja el magát, majd üldözni kezdi őket sodrófával, mire Shinichi és Kogoro kirohan a házból, ahova persze Ran már nem követi őket. A lány becsapja az ajtót és bezárja, majd fogja, magát letusol és átöltözik.
- Az idióták… örülök, hogy ilyen jóba lettek, de nem ellenem kéne szervezkedni! – morog, miközben leül reggelizni. Hamarosan megcsörren a telefonja, így előveszi és beleszól.
- Igen? Ran.
- Szia, itt Sonoko. Mizu?
- Azon kívül, hogy reggel arra ébredtem, hogy apám és Shinichi szódás szifonnal locsol, azon kívül semmi…
- He, te még jobban jártál… én egy vödör vizet kaptam a nyakamba… apám ilyenkor mindig meg van húzatva…
- Nekem mondod. Az is fura, hogy ezek ketten két hete puszi pajtások lettek… nem mintha nem örülnék neki, de kérlek… ne ellenem fogjanak össze…
- Megértelek Ran-chan. Ezzel kicsit túllőttek a célon.
- Hát egy kicsit. Jó megértem, hogy Húsvét és locsolás, de istenem… szódával?
- Legalább meglocsoltak. – nevet Sonoko.
- Hát igen... Végül is – sóhajt a lány.
- Na, majd még később beszélünk. Szia.
- Szia. – teszi le Ran a telefont és befejezi a reggelit. – Átnézek anyuhoz szerintem. – áll fel és indul kifele. Miközben az utcán sétál, egy kisfiúval találkozik, aki olyan tíz éves lehet.
- Szia. – néz aranyosan – Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni? – kérdi kedvesen.
- Igen, szabad – mosolyodik el Ran és leguggol.
- Hova?
- Legyen a felsőm jó? – mosolyog kedvesen.
- Rendben. – mondja a fiú és fúj egy kis parfümöt a lányra.
- Sajnos nincs nálam tojás… de adhatok neked egy kis pénzt és azon vehetsz magadnak valamit jó?
- Rendben. – veszi el a pénzt – köszönöm szépen. – mondja, majd elszalad.
Ran mosolyogva néz a kisfiú után, majd elér az anyjához és mikor belép, ledöbben.
- Kitalálom. Shinichi és apu?
- Talált. – villannak a nő szemei. – hallottad volna a verset. – mondja dühösen Eri.
- Mit mondtak?
- Zöld a moha, kék a páfrány meglocsollak házi sárkány! – ordít a nő és az asztalra csapja a kezét.
- Aham. – mondja halkan Ran, majd kitör belőle a röhögés.
- Ez nem vicces! Házisárkány! Én?!
- Jajj anyu, tudod milyenek. – mosolyog – én nem kaptam verset… csak szódával meglocsoltak…
- Utálom Húsvét hétfőt…
- Nem csak te…
- Nem sütünk valamit kicsim?
- De. – csillan fel Ran szeme, majd a délelőtt sütögetéssel telik el Ranék számára. Jól mulatnak, beszélgetnek. Szóba kerül Shinichi, hogy mi van velük, de Ran erre nem tud mit mondani. Erre Eri egy történetet mesél el.
- Tudod, én Húsvétkor jöttem össze apáddal. Emlékszem locsolni volt nálam és hideg vízzel leöntöttek.  Akkor nagyon dühös voltam rá és jól megcsapkodtam. – neveti el magát az emlékre – de később, délután visszajött hozzám és elmondott egy szép locsoló verset és a kedvenc parfümömmel locsolt meg. Emlékszem akkor egy picit még dühös voltam rá, de aztán adtam neki egy csokit és megcsókoltam. – mosolyog
- Ez tök jó anyu. – mosolyog Ran.
- Bizony. Szerintem ha Shinichi békülni akar veled, tedd te is ezt. Hiszen szeretitek egymást.
- De anyu…
- Nincs de. Még is csak erős és bátor lány vagy. Legyen ehhez is bátorságod,
- Rendben. – bólint a lány és az órára néz. – Már kettő óra van? Jól elment az idő. Azt hiszem, hazamegyek. – nyom puszit az anyja arcára.
- Menj csak kicsim. – mosolyog a nő, majd kikíséri Rant és visszamegy a konyhába, míg a lány haza indul.
Eközben valahol Osakában.
- Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár két puszi! – dalolászik Heiji, Kazuha előtt állva és leönti egy pohár vízzel.
- Te! – nevet a lány
- Én mondtam, hogy meglocsollak! – nevet Heiji a vizes lányon.
- Igen? Szóval akkor a locsolásért jár két puszi?
- Hát, kéne. – mosolyog a fiú.
- Legyen. – mosolyog Kazuha, majd megragadja a fiú pólóját és nyom két puszit az arcára.
- Harmadik nincs? – kérdi Heiji, majd közel húzza magához a lányt és megcsókolja.
- De van. – mondja két csók között a lány.
Térjünk vissza Erihez, akihez éppen kopognak, és a nő megy ajtót nyitni.
- Már megint te?
- Jöttem hozzád locsolkodni, reggel szépen elszúrtam a dolgot, így ha most nem haragszol, jóvá teszem-e bűnöm. – mondja Kogoro, és Eri kedvenc parfümét fújja a nőre.
- Olyan buta vagy. – öleli meg nevetve Eri a férfit.
- Tudom. – nevet – de húsvét van.
- Sütit? – kérdi és beinvitálja a férfit, aki bemegy és leülnek sütizni.
Eközben Ran lassan hazaér, majd bemegy a házba és leül a kanapéra tévét nézni. Hamarosan csengetést hall, így feláll és elindul ajtót nyitni.
- Mit akarsz? – kérdi a lány.
- Itt a húsvét, eljött végre, a szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájuk. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss el hát, szép virágom, Locsolásért csók jár, három! – néz aranyosan Shinichi és a lány kedvenc parfümjéből fúj Ran felsőjére.
- Kiengesztelni jöttél?
- Sajnálom a reggelt, de nem lehetett kihagyni…
- Nem baj, ez aranyos volt. Hogy is volt a vers? Locsolásért csók jár, három?
- Hát, azt hiszem, miért?
- Csak kérdeztem. – mondja a lány, majd közel hajol Shinichihez és megcsókolja. – Egy…
- Kettő – mondja a fiú és megcsókolja a lányt.
- Három. – mondják egyszerre és szenvedélyesen megcsókolják egymást.
- Szeretlek Ran.
- Én is szeretlek. – mosolyodik el Ran és újabb csók csatába kezdenek.

Nos, ha úgy vesszük a Húsvéti locsolkodással mindenki jól járt. Nem igaz? :)

Nina-chan

< - Vissza a ficekhez!