Kuran Juury Naplója:

Jan.3

Hosszú életemben először, most naplóírásra adom a fejem. Igazából nem vagyok az a körmölős típus, de a magány már őrjítő. Haruka lassan már egy hónapja elment. Olyan rossz, hogy nincs kivel megosztanom a gondolataimat. Amióta az eszemet tudom, ő soha nem hagyott pár óránál tovább magamra. Fiatalabb koromban bosszantott, de most már alig bírom elviselni a hiányát. próbálom magam lefoglalni, hogy éjjel nappal gyerekeinkkel vagyok. Amikor lefekszenek aludni nem tudok magammal mit kezdeni. Az írás legalább leköt. Ma olyan büszke voltam Yuukira, olyan szép rendet rakott maga után Kanaméval próbáltuk rávenni, hogy vért igyon, de ő még mindig nem akar. Úgy tűnik ő, ilyen lassabban erő gyerek. Mindig olyan boldoggá tesz, amikor láttam, hogy Kaname milyen szépen játszik húgával. Azt hiszem az egyik legjobb döntés volt, hogy eljegyeztük őket. Teljesen olyanok, mint én és Haruka régen, bár köztünk nagyobb a korkülönbség. Na, most már ideje aludni. Remélem holnap Haruka hazaér.

Jan.5

Haruka még mindig nem ért haza. Egyre nehezebben viselem a hiányát. Már a gyerekeknek is feltűnt. Yuuki folyton ölelget és próbál felvidítani, Kaname meg biztat, hogy nem sokára visszatér. Úgy érzem, mint ha Rido itt lenne a közelben, de az nem lehet hisz a tanács fogságában van. Nem akarom újra, látni még túl tisztát emlékszem… a harapására, ha Haruka nem ér oda hamar, talán meg is öl. Talán át kéne hívnom Kaient? Igaz ő ember, de erős vámpír vadász volt és legalább nem lennénk egyedül. Igen áthívom! Úgy is mondta, ha bármire szükségem van, szóljak.

Később valamikor délelőtt…

Már egyre biztosabb vagyok benne, hogy Ridot éreztem. Már egy percre se merem magára hagyni a gyermekeimet. Valahogy megkel őket védenem a Bátyámtól. Jaj Haruka miért nem vagy már itt velem? Félek Ridotól…. nagyon félek…. Még Kaient se tudom elérni. Zajt halottam az előbb. A gyerekekkel Yuuki szobájában vagyunk. Yuukin látszik, hogy nagyon fél, de Kaname bátran viselkedik. Azt hiszem, úgy érzi, megkel védenie mindkettejük. Most nincs itt az apja, ezért ő a férfi, de ha Rido bejut, nem tud majd tenni semmit. Most hagyom az írást a gyermekeimnek szüksége van rám.

Az nap estefelé…..

Nem birok nyugton ülni. Rido...Rido elrabolta a fiamat. Kaname amikor megérezte, hogy a nagybátyja közelít kirontott a szobából fel az emeletre, hogy Rido ne vegye észre Yuukit. Én yuukit elaltattam és a fiam után siettem, de már elkéstem. Kaname ájultan feküdt Rido karján. Rögtön dühösen ridora akartam támadni, ám ekkor valaki visszatartott. Ez a valaki nem más volt, mint Kaien. Rátámadott Ridora, aki menekülésre fogta a dolgot. Indultam is volna utána, de Kaien megint visszatartott és mondta, hogy maradjak Yuukival és elsietett. Azóta Yuuki mellet vagyok és várom, hogy visszajöjjön Kaien.

Jan.7

Lassan két napja egy szemhunyásnyit sem aludtam. Yuukit sem tudom megnyugtatni, aggódik a bátyja miatt, ha öt nem altatnám el hajnalban, talán ő sem aludna. Kaienről semmi hír és Haruka sem érkezett meg még. Pedig már tényleg meg kellett volna, ahogy látom Yuuki felébredt. Mára abba hagyom a naplóírást és olvasok neki mesét.

Jan.10

Most már 5 napja nem alszom. Igaz mi tisztavérűek sokkal jobban bírunk mindent, mint az emberek, de már érzem, hogy nem bírom sokáig. Zajt hallok kintről jobb, ha megnézem.

Jan.11 hajnal 2 óra felé….

Még csak most ébredtem és úgy éreztem muszáj leírnom azt, ami történt. Amikor felértem megpillantottam Harukát. Azonnal a karjaiba vetetem magam könnyezve. Szorosan átölelte én meg könnyezve hozzá bújtam. Azt hiszem elaltatott, de rám is fért, ha már a jelenlétét sem éreztem meg előbb. Egyelőre Kanaméről semmi hír. Remélem nincs nagyobb baja, de most megyek Haruka hív.

Órákkal később….

Megint egyedül maradtam Yuukival. Ami persze nem baj, de aggódom a fiamért és hiányzik Haruka. Csak reménykedhetek, hogy minnél előbb haza hozza. Eddig yuukival nézegettük a kedvenc képes könyvét. Most már alszik, olyan édesen tud aludni az ágyában. Nem szeretem a magányt, de egyedül vagyok, folyton azon gondolkodok, hogy adhatnék boldog jövőt, hogy szabadon nevessenek és boldogok legyenek, mint az emberek gyerekei.

Jan.12 napkelte közélettével

Még csak most jutott időm, hogy a gondolataimat papírra vessen. Kaien és Haruka végre haza hozták Kanamét. Annyira boldog vagyok! Külsőre semmi baja sincs, de érzem, hogy már nem ugyan az, mint azelőtt, de akkor is az én drága kisfiam. Beszéltünk erről Harukával és szerinte egy halott ősünket próbálta feléleszteni Kanamében Rido és nagy eséllyel sikerült. Azt hiszem rákaptam a naplóírásra, ahogy időm engedi, folytatom.

Jan.28

Lassan több mint két hete nem volt időm naplót írni. Annyi minden történt nem is tudom, hol kezdjem. Szinte alig van időm bármire. Harukával folyton a tanácshoz rohangálunk. Megint nem férnek a bőrükbe. Nem rég ért véget a legnagyobb több száz éves vámpír, vámpírvadász háború és máris a vámpír vadászok szövetségével akarnak harcolni. Kaien mondta, hogy ez nem nagyon tetszik a vezetőknek. Miért nem tudunk békében élni? Hiszen mindenkinek vannak érzései és ugyan azt a levegőt szívjuk. Az az álmom, hogy béke legyen végre végleg és a gyermekeim egy nyugodt világban nevelkedjenek fel. Ezért bármire hajlandó vagyok. Még az életemet is oda adnám. Kaname mostanában kicsit megváltozott hallgatagabb lett és bús komorabb. Meg akarom ismertetni egy vidám fiúval a neve Ichijou Takuma. Igaz Ichio unokája, de jóra való gyerek, nem, mint a nagyapja. Biztos jó hatással lesz Kanaméra. Pár nap múlva lesz Kaname szülinapja arra meghívom. Vidámnak szeretném látni Kanamét a 8. szülinapján.

Feb.4

Ma volt Kaname szülinapja és nagyon jól sikerült. Végre újra nevetni hallatom Kanamét. Yuuki is vidám volt. A bulit yuuki szobájában tartottuk. Takumában meg lehet bízni ő nem, fogja kifecsegni Yuuki létezésének a titkát. Ma volt olyan is, ami elszomorított. Kaname azt mondta lehet, hogy Rido megtudta, hogy Yuuki létezik. Miután a gyerekek lefeküdtek beszéltünk erről Harukával. Találnunk kell valami megoldást, hogy megvédjük Yuukit. Megbeszéltük, hogy elmegyek nagypapi könyvtárába, hátha találok valamit, ami segít. Holnap indulok is, de aggódom mi lesz a gyerekekkel nélkülem, de Haruka nyugtatgat, hogy semmi baj nem lesz, remélem, igaza van.

Márc.7

Végre hazaértem! Már annyira hiányoztak a gyerekeim és Haruka. Több mint egy hónapot voltam távol. Az alatt az idő alatt yuuki annyit fejlődőt és Kaname végre talán kezd megnyílni. Olyan szomorú vagyok, hogy ezeket kihagytam, de legalább volt eredménye az útnak. Lehet, hogy megtaláltam a megoldást, ahogy régen nagyapa mondta az életben mindennek ára van, de talán a boldogságnak van a legnagyobb ára. Találtam egy módszert, amivel elérhetném Yuuki boldog legyen, tanács kutyáitól és vérszomjtól és a fájdalomtól mentes gyerekkort és életet biztosíthatok számára. Ez a módszer áthidalja a szakadékot a vámpírok és az emberek között. Ez egy ige, amire a Kuran család női tagjai képesek az életükért cserébe, ha ezt használom yuukiból embert csinálhatnék és így ő végre olyan felszabadultan nevethetne, mint az emberek gyerekei.

Márc.14

Sokat beszélgettünk a dologról Harukával. Szerinte nem elvetendő lehetőség. Olyannak, akinek az élete nincs időhöz kötve annak a halál gondolata meglepő és érdekes érzés.

Márc.20

Mostanában sokat töprengek nagypapi halálán. Igaz ő 10 000 évet élt, de a hosszú élete során végig keresett valamit, de nem találta meg. Azt hiszem, én tudom mi az. Ez a dolog a szeretett. Valakit annyira szeretni, hogy akár gondolkodás nélkül az életünket is oda adjuk érte. Azt hiszem ő erre nem volt képes, de én igen.

Ápr.19

Ma Haruka bement a tanácsba és rendet tett. Rávilágított, hogy mi soha nem fogunk belegyezni még egy háborúba és, ha akarjuk, bármikor visszavehetjük a hatalmat tőlük. Azt hiszem ez végre lenyugtatta a kedélyeket. Jövő hónapban meg fogjuk Kanaméval látogatni az Aidou családot. Kanaménak jót fog tenni egy kis gyerek társaság. Mostanában Takuma nem igazán ér rá. Teljesen megértem, szegény fiúnak meghaltak nem rég a szülei. Az a fura, hogy a haláluk körülménye igen rejtélyes.

Máj.1

Ma voltunk Takuma szüleinek az temetésén. Egyetlen, amit furcsálltam, hogy ez a fiú nem sírt pedig minden oka meg lett volna rá. Hiszen most már kettesben kell élnie az undok nagyapjával és meghaltak a szülei. Azt hiszem, van még titok a hátérben, amit nem mond el. Gyakrabban fogom hozzá átküldeni Kanamét jó hatással lesznek egymásra.

Máj.12

Kanaméval ma meg látogattuk az Aidou családot. Amióta utoljára láttam az óta a ház csak szépült. Kaname megismerkedett Hanabusával. Aiodouék egy szem fiával, kicsit egós gyerek, de kedves.

jun.2

Harukával nyaralást tervezünk, meg kell próbálni észrevétlenül kijuttatni Yuukit külföldre. Annyira élvezné, hisz meg soha nem járt a szabadban.

jun.9

Az egész utazás terve úgy tűnik végleg megdőlt. Rido a közelben kiirtott egy egész falút. Több száz ártatlan ember lelte a halálát. Olyan szörnyű, Rido hihetetlenül kegyetlen. A tanácsnak tennie kell valamit, ha Ridot nem állítjuk le, kitörhet újra a háború.

juli.1

Hetek óta keményen dolgozunk azon, hogy a tanács hajlandó legyen le álltani Ridót. Talán most kezdünk eredményt elérni. Ki fogják adni Ridora az el fogató parancsot remélem most már végleg.

juli.10

Hála az istennek kiadták az elfogató parancsot, ha minden igaz Rido nem sokára rács mögött lesz és nyugtunk lesz. Nagyon ránk férne már.

juli.22

Ma annyira boldog voltam elkapták Ridót és elzárták. Állítólag nem is ellenkezett. Fura ez nem igazán vall rá. Remélem most már nem kamu az egész, de ha mégis a gyermekeimet megvédem. Kaname már annyira önálló. Most már hetente egyszer egyedül jár Takumához. Azt hiszem igazi barátok lettek.

agusz.3

Mostanában Haruka egyre több időt tölt Kanamével kettesben. Kaname folyamatosan gyakorolja használni a képességeit. Hihetetlenül tehetséges, mintha tényleg nem új lenne neki az egész. Azt hiszem nem is az. Folyton azt érzem, hogy ez nem minden, az igazi ereje el van zárva. Arról, hogy pontosan mi történt vele amikor Rido elrabolta nem mondta el, mintha minket akarna ezzel kímélni.

Agusz.22

Annyira jó a kedvem. Ma volt a szülinapom és Haruka egy csodaszép fehér ruhával lepet meg. Kaname egy szép ékszerdobozt adott nekem, hogy honnan szerezte azt nem tudom. Yuuki egy szép napkeltét rajzolt nekem valószínűleg a kedvenc képeskönyvéből rajzolta.

Szept.6

Mai egy különleges nap volt számomra. Yuuki életében először ivott vért és ízlett neki. Olyan büszke vagyok rá. Vettünk neki egy új szép képes könyvet. Nagyon örült neki rögtön fel kellet neki olvasni.

Szept.29

A mai dátumot egy életre nem fogom elfelejteni. A tanács nyíltan ellenünk fordult. Jobb lesz, ha mostantól meghúzzuk a magunkat. Se én, se haruka nem megyünk be, a tanácsba és jobb, ha keresünk egy új otthont, többé itt nem biztonságos.

okt.8

Haruka végre talált egy alkalmas házat. Egy eldugott erdőben. Már el is kezdtük berendezni. Yuukinak csinálunk a pincében egy ugyan olyan szobát. Majd álmában visszük át. Jobb lesz így neki, mintha ha mindent elmagyaráznánk neki, de Kaname előtt úgyse tudnánk titkolózni így neki el fogjuk mondani.

okt.17

Ma hajnalban sikeres átköltöztünk. Kaien és Takumán kívül senki nem tudja, hogy hová. Sőt Takuma még azt is vállalta, hogy elhiteti a nagyapjával, hogy Kaname a régi otthonunkból látogatja meg. Kanamére teljesen tudunk számítani, ennek nagyon örülök és annak is örülök, hogy ebből semmi nem tűnt fel Yuukinak. Lassan közeledik Yuuki hatodik szülinapja valami nagyot kéne kitalálni neki. Na de most megyek Yuuki ébredezik.

okt.20

Kaname Takumánál volt, jól érezte magát csak kicsit aggódom. Hiába minden elővigyázatosság kiderülhet hol lakunk, de azt nem kérhetem Kanamétől, hogy ne látogassa a barátját patt helyzet. Lassan csak reménykedni tudunk, de ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára.

Dec.1

Ma ünnepeltük Yuuki 6. szülinapját. Itt volt Kaien, Takuma és nagyot ünnepeltünk. Yuuki kapott jó pár szép játékot. Annyira boldog volt, bár csak örökre ilyen boldognak látnám. Miután a vendégek elmentek Yuuki azt kérte olvassunk fel neki mesét. Mostanában ketten szoktunk neki mesét olvasni meg képes könyvet nézegetni vele. Nagyon féltem. A félelem rossz érzését nem tudom ki ölni magamból.

Dec.13 késő délután

Kaname most indult el látogatóba Takumához. Lassan már egy hete nem látta a barátját szóval nagyon ráfért. Yuukin látszik, hogy szereti a bátyját és már csak ennyi időre hagyta magára és már is hiányolja. Igazán szép pár lesznek a jövőben.

Este 10 órakor…..

Az ember ritkán gondol bele milyen érzés a halál. Talán mi vámpírok még kevésbé. Egyedül vagyok, yuuki szobájában. Kaname elvitte magával. Itt a vég! A kezem remeg, alig tudom leírni már ezeket a sorokat, de meg akarom örökíteni a történések teljes igazságát Yuukinak. Remélem, egy napon majd el tudja olvasni. Hiszek benne, hogy Kaname vigyázni fog rá. Miután Kaname visszaért Takumától, valószínűleg őt követve megérkezett Rido. Yuukit akarta, bármi áron. Harukával döntöttünk másodpercek alatt. Ő szembeszáll Ridoval én meg emberi életet adok gyönyörű kislányunknak. Igaz még ránk se emlékszik már többé, de legalább így van esélye egy boldogabb jövőre. A vércseppjeim lassan elmossák a betűimet. Ez az utolsó bejegyezés. Megyek utánad Haruka várj rám. A túl oldalon találkozunk. Félek… félek meghalni itt hagyni a kislányomat, de már késő csak pár percem lehet hátra. Viszlát, drága kislányom öröké szeretni foglak remélem megérted. Miért tettük azt, amit tettünk. Tudom, hogy boldog jövővar rád. Ez a napló lesz emlék, amit rád hagyok, remélem, egy nap emlékezni fogsz, mennyire szerettünk.

< - Vissza a ficekhez!