Szép napsütéses délután van a középkori Japánban. A nap kellemesen süt, a madarak halkan csiripelnek és egy fehér hajú, kutyafülű fiú és egy fekete hajú, barna szemű lány kiabálnak egymással.
- Miért? Miért kell mindig ezt csinálnod? Annyira elegem van belőled! – kiabál Kagome.
- Eleged? Én akkor mit szóljak? Állandóan hisztizel! Kibírhatatlan vagy!
- Inuyasha… Fekszik! Fekszik! Fekszik! – kiabál Kagome, mire Inuyasha közelebbről is megismerkedik a földdel és a lány elszalad, majd egy ugrással a csontok kútjába veti magát és hamarosan már a saját világában találja magát. Duzzogva sétál ki a szentélyből és halkan beszél.
- Miért kellett ma összevesznünk? Pont ezen a napon… a szülinapomon… - sóhajt és belép a házba – Megjöttem!
- Boldog Születésnapot!
- Nagyapa, anya, Souta! Eri,Yuka, Ayumi! – kiállt nevetve Kagome – Hát ti?
- Hiszen ma van a szülinapod! – mosolyog Manami, Kagome édesanyja.
- Bizony, Kagome. – öleli meg három barátnője.
- Köszönöm nektek. – ölel vissza mosolyogva.
- Tortázzunk! – kiállt Souta és Manami behozza a tortát.
- Boldog szülinapot, Boldog szülinapot, Boldog szülinapot Kagome, Boldog szülinapot! – éneklik együtt, majd Kagome kíván és elfújja a gyertyákat.
- Mit kívántál? – kérdi Ayumi.
- Nem mondom meg, mert akkor nem teljesül. – mosolyog Kagome.
- Jaj… - sóhajtanak a lányok.
- Ajándékozás! – kiállt Kagome nagyapja, majd egy kis dobozt nyom a lány kezébe. Kagome óvatosan kibontja, és egy gyönyörű karkötőt talál benne.
- Köszönöm. – öleli meg a nagyapját – ez meseszép.
- Boldog szülinapot kicsim. – ad Manami egy nagy csomagot a lánya kezébe, amiben egy gyönyörű fekete, pántnélküli ruha van, hozzá való ékszerekkel.
- Köszönöm anyu.
- Tessék, ezt tőlünk kapod. – adja a csomagot a három lány Kagome kezébe. A csomagban a lány kedvenc tusfürdője, egy-két smink cucc, egy piros felső és a kedvenc könyve van.
- Jaj, lányok! Nagyon aranyosak vagytok. – öleli meg őket.
- Tessék. – nyújt Souta egy csokor virágot a lánynak.
- Köszönöm. – puszilja meg öccse arcát. – Nagyon köszönöm nektek. – mosolyog.
Eközben a középkori Japánban.
- Hogy lehetsz ennyire bunkó? – ordít Sango a fiúval.
- Főleg, ezen a napon! – mondja Shippou.
- Milyen napon? – kérdi Inuyasha.
- Ma van a szülinapja! – kiáltják egyszerre, mire Inuyasha egy horkantás kísérletében elmegy.
- Érdekel is engem. – hallják még a fiú duzzogását.
- Utána megy… - mondja Sango halkan.
- Biztosan. – bólint a szerzetes is, és megsimogatja Sango fenekét, mire kap egy nagy pofont.
- Perverz! – kiállt Sango és jól megveri a szerzetest. Shippou csak sóhajtva ül le és megsimogatja Kirarát. Inuyasha eközben azon gondolkozik, mit adjon a lánynak. Hirtelen eszébe jut valami, és rohanni kezd vissza a falu felé, hogy beszéljen Kaelde anyóval. Kagome otthon a barátnőivel jót beszélget és jókat nevet. Csak Manami veszi észre, hogy valami nem stimmel a lányával. Úgy dönt, hagyja még őket, had szórakozzanak, aztán majd később megkérdezi mi bántja őt. Volt egy olyan sejtése, hogy Inuyashával veszekedtek. Nem pont a legjobb napot választották. Ha ez is történt, reméli, hogy hamar kibékülnek. Nem tudta, nem észrevenni, hogy az ő kicsi lánya, bizony fülig szerelmes Inuyashába. Igazából őt, ezt nem bántotta, szerette volna, hogy a lánya boldog legyen, és ha ehhez Inuyasha kell, akkor ő támogatja mindenben. Gondolatmenetét egy piros árny suhanása zavarja meg, egy piros foltot látott.
- Biztos Inuyasha. – gondolkozik mosolyogva, majd arra lesz figyelmes, hogy a lányok búcsúzkodnak.
- Jó éjt Kagome és még egyszer Boldog Születésnapot!
- Köszönöm lányok. Sziasztok!
- Szia! Viszlát! –köszönnek és elmennek. Kagome csendben becsukja az ajtót, majd a vidám arcán átsuhan a szomorúság.
- Akarsz róla beszélni? – öleli meg az anyja.
- Inuyasha… veszekedtünk délután. Nagyon megbántottuk egymást. Ráadásul pont ezen a napon.
- Nincs semmi baj drágám. Minden rendbe jön. Menj fel a szobádba és dőlj le pihenni. – puszilja meg Kagome arcát, mire a lány bólint, majd megfogja az ajándékait és felmegy a szobába. A szobában elég sötét van, csak a hold fénye világít. A lány lerakja az ajándékokat az asztalra majd villanyt kapcsolva majdnem felsikít, mikor észreveszi Inuyashát az ágyán ülni.
- Szia Kagome…
- Inuyasha… Mit keresel itt?
- Én… csak bocsánatot kérni jöttem. – áll fel az ágyról és a lány elé sétál – nem volt szép, amit a fejedhez vágtam és nem is volt igaz. Remélem, megbocsátasz nekem…
- Inuyasha… én is sajnálom... nem kellett volna nekem sem így viselkednem. Szent a béke? – nyújtja a kis úját a fiúnak.
- Szent a béke. – mosolyog Inuyasha, és összeérintik a kezüket. – Van itt még valami. – nyúl a kimonó felsője alá, majd előhúz egy kis csomagot. – Boldog Születésnapot, Kagome.
- Inuyasha… köszönöm. – veszi el és bontja ki az ajándékot. A papírban egy gyönyörű nyakláncot talál, amin egy kristályszív medál van. – Ezt, nem fogadhatom el…
- De igen. Édesanyámé volt és szeretném, hogyha te nálad lenne. Ezt a nyakláncot még apám adta neki… anyám azt mondta, annak a személynek adjam, aki nagyon fontos nekem, és az a személy te vagy Kagome.
- Inuyasha…
- Kagome, te mindig mellettem állsz, segítesz a harcban, ápolsz, mikor megsérülök, akkor is törődsz velem, mikor más már magamra hagyott volna… nagyon fontos vagy nekem, és nem azért mert látod az ékköveket… Kagome, szeretlek!
- Inuyasha – mondja könnyezve a lány – Én is szeretlek! – öleli meg a fiút, aki szorosan magához húzza, majd finoman felemeli Kagome fejét az állánál fogva és gyengéden megcsókolja. Az első meglepődés után Kagome halványan elmosolyodik, és viszonozza a fiú félénk csókját. Csók közben szorosan ölelik egymást. Inuyasha keze lazán öleli a lány derekát, míg annak keze Inuyasha nyakát karolja át és bújik közelebb hozzá.
- Ez életem legszebb ajándéka… és születésnapja.
- Kagome… Köszönöm, hogy vagy nekem… - súgja Inuyasha a lány ajkaiba és ismét megcsókolja, ám ez a csók, már sokkal szenvedélyesebb.

Vége

< - Vissza a ficekhez!