Megure felügyelő és Kogoro ekkor lépnek be a raktárba, és amit látnak, attól földbe gyökerezik a lábuk. Gin a földön fekszik, Vodka döbbenten áll, Shinichi Ran mellett guggol és féltőn öleli magához a zokogó lányt.
- Bolond vagy… sosem bántanálak. Persze, hogy emlékszem mit mondtam. Szeretlek, te bolond nő. Nagyon buta vagy, ha azt hitted, hogy képes vagyok lelőni téged. Sosem bántanálak, érted? – néz a könnyes szemekbe.
- Shinichi… én is szeretlek – bújik hozzá.
- Csak súrolta a golyó. – nézi meg Gint a felügyelő, majd odakapja a fejét mikor újabb lövést hall.
- Ne! – kiállt Shinichi és elkapja a földre zuhanó lányt. – Ran… ne csináld ezt velem! – mondja halkan Shinichi és könnyek szöknek a szemébe – Miért? Miért ugrottál elém?
- Szeretlek… nem foglak elveszteni… megint…  - mondja halkan a lány, majd ájultan dől a fiúnak.

*pár perccel ezelőtt*
- Ezt megbánod Kudo. – mondja halkan Vodka, majd a pisztolyt felvéve a fiúra céloz és lő. A lövés pillanatában több dolog is történik. Kogoro leüti Vodkát, Ran ellöki Shinichit, így a golyó őt találja el. Már csak egy fájdalmas kiáltást lehet hallani.
- Ne!
*vissza a történethez*

- Mentőt, azonnal hívj mentőt! – kiállt Kogoro, mire Megure már hívja is őket.  Öt perces néma csönd után, egyre hangosodó szirénát hallanak. Megjönnek a mentősök és az ájult lányt hordágyon a kocsiba teszik, Kogoro és Shinichi megy a lánnyal, míg a felügyelő börtönbe viteti a két tagot. Hamar híre megy, hogy mi történt Rannal. Fél óra múlva, már Heiji, Kazuha,Sonoko,Eri, Yusaku és Yukiko is a kórház székein ülnek. Kogoro feleségét vigasztalja és nyugtatja, hogy minden rendben lesz, míg a Kudo szülök Shinichiben tartják a lelket.
- Az én hibám… ha észrevettem volna előbb a dolgokat... Ran most nem feküdne a kórházban.
- Nem igaz Shinichi. – öleli meg Yukiko – Kicsim, te mindent megtettél… -- mondja halkan a nő és a további egy óra csendes aggódással telik el. Mikor kijön az orvos, mindenki megrohamozza.
- Nyugodjanak meg. A kisasszonnyal minden rendben van. Az állapota stabil, bár egy kicsit ki van merülve, a történtek nem tettek jót neki.
- Be lehet hozzá menni? – kérdi Kogoro.
- Igen, de halkan. Hagyják, had aludjon. – megy el az orvos, majd mindenki bemegy Ran szobájába. Bent az ágyon Ran halkan szuszog, semmi nem látszik rajta, az arca nyugodt. Shinichi halkan a lány mellé sétál és leül mellé. Heiji, Sonoko és Kazuha hazamennek, mivel úgysem tudnak semmit tenni. A szülők pedig lemennek a kórház büféjébe és egy-egy kávéval leülnek beszélgetni.
Shinichi és Ran kettesben marad. A fiú csendben ül Ran mellett és simogatja a kezét.
- Annyira sajnálom. Ez mind az én hibám. Veled kellett volna maradnom, és észre kellett volna vennem Vodkát. Ha figyelmesebb vagyok, most nem feküdnél itt, csak a bajt hozom rád. Talán jobb lenne, ha elmennék. Biztonságban lennél. – suttogja halkan.
- Nem hiszem, hogy annyira jó ötlet lenne tantei-san. – hall meg Shinichi egy kicsis gúnyos hangot, majd az ablakhoz fordul.
- Kid.
- Nem hiszem, hogy segítesz azzal a lányon, hogy elmész. Hiszen szeret téged.
- Miattam mindig veszélyben lesz… az a legjobb neki, ha elmegyek.
- Azzal csak összetöröd. Eddig is vállalta a veszélyt érted. De te tudod. – mondja Kid, majd eltűnik. Shinichi csendben ül a lány ágya mellett. Hamarosan Ran magához tér és fáradtan nyitja ki kéken csillogó szemeit.
- Shinichi… - mondja halkan, megszorítva a fiú kezét, aki felkapja a fejét.
- Végre magadhoz tértél Ran! Annyira örülök. – öleli meg gyengéden a lányt, aki mosolyogva ölel vissza. Shinichi szól az orvosnak, aki megvizsgálja a lányt és megállapítja, hogy semmi komoly baja nincsen. Ran szülei mosolyogva ölelik magukhoz lányukat. Ran három napot tölt bent, közben sok látogatója akad. Eközben Shinichi elhatározza magát és úgy dönt, elhagyja az országot, nem fogja veszélybe sodorni újra Rant. Az említett lány éppen a szobája ablakán bámul ki és gondolkozva nézi az utcát. Mikor megcsörren a telefonja, felveszi.
- Igen?
- Ran! Nincs nálad Shinichi? – hallatszik Yukiko aggódó hangja.
- Nincs, miért?
- Shinichi eltűnt!
- Van valami ötleted hova mehetett?
- Nincs… reméltem, hogy neked van.
- Nem tudom Yukiko. Gondolkozom, és hívlak majd.
- Közi Ran, szia. – szakad meg a vonal, Ran pedig gondolkozva teszi le a telefont.
- Hova mehetett? – gondolkozik, majd telefonját felkapva lerohan a lépcsőn és kirohan a házból. Futás közben felhívja Agasa professzort, de ő sem tud semmit. Ran már majdnem mindenkit körbetelefonált, de senki sem tud semmit. Pihegve áll meg az egyik saroknál és kifújja a levegőt.
- Mit tegyek? Hol lehet? – gondolkozik, mikor egy motor hangját hallja, ami lefékez mellette.
- Én tudom, hol van. – veszi le a bukósisakot a motoros.
- Kuraba Kaito?
- Talált. – vigyorog – pattanj fel, nincs sok időnk. – dob a lánynak egy bukósisakot, aki felveszi és felül a fiú mögé.
- Miért segítesz?
- Nincs más dolgom. – von vállat a fiú, majd meghúzva a gázt elindulnak. Öt perc alatt kiérnek a reptérre. – Londonba készül. – pillant a lányra.
- Köszönöm… - kiállt a lány és rohanni kezd. – Érjelek utol, kérlek… - gondolkozik és rohan át a reptéren, keresve a fiút, aki a jegyét elkérve indul a gép felé.
- Shinichi! – kiállt Ran és tovább fut – Shinichi! – kiállt mire a fiú megáll és döbbenten fordul meg.
- Ran…
- Shinichi! – rohan oda hozzá a lány és szorosan megöleli – Nem hagyhatsz itt!
- Ran… értsd meg, veszélyben vagy mellettem.
- Nem érdekel, vállalom érted a veszélyt. Eddig is vállaltam… nem mehetsz el!
- Nem sodorlak veszélybe!
- Hát nem érted? Szeretlek te detektív mániákus bolond! – kiállt kétségbeesetten. – Nem hagyhatsz itt… kérlek… maradj velem…
*a Londonba induló gép öt perc múlva indul – hallatszik egy női hang*
- Ran… én..
- Kérlek. – folynak végig a könnyei az arcán Rannak, majd gondol egyet és megragadja a fiú ingjének a gallérját és lerántva magához megcsókolja. Shinichi pár pillanatig döbbenten áll, majd átkarolja a lány derekát és magához húzva csókol vissza. Rövid csók-csata után oxigénhiány miatt álnak el egymástól.
- Szeretlek Shinichi…
- Én is szeretlek. – öleli magához Rant.
- Velem maradsz?
- Veled maradok. – mosolyodik el a fiú.
- Örökké? – nyújtja a kisujját Ran.
- Örökké. – mosolyodik el Shinichi, majd összeérinti a kezüket és nevetve megcsókolja gyönyörű barátnőjét.

Vége

< - Vissza a ficekhez!