Mosolyogva álltam bordó koszorúslány ruhámban, mellettem még vagy hat ilyen lány állt, mindenkin más színű ruha. A vendégek a székeken ültek, tőlem nem messze pedig a bátyám állt Tomi és a mennyasszonya Lilla, akik most mondták ki a boldogító igent és miután a csók is elcsattant mindenki ujjongani kezdett és tapsolt. Én is mosolyogva tapsoltam és mellettem a partnerem Ádám, ő is tapsolt és rám mosolygott, amit viszonoztam. Tetszett nekem a srác, csak nem sokat beszéltünk és szerintem nem is nagyon tudja, a mázlim az volt, hogy a bátyám jó haverja és meghívta az esküvőre, én meg koszorúslány voltam és nem volt partnerem, így persze valahogy Ádám lett a partnerem, ó bocsánat, a nevem Émi. Szóval, így alakult, hogy a bátyám közreműködésével, most Ádám oldalán állok. Miután a pár elindult kifele, Ádám a kezét nyújtotta, mire belekaroltam és mi is utánuk indultunk. Láttam, hogy kattognak a fényképezők, biztos lesz közös képünk. A bátyámékról sok kép készült, én is odamentem hozzájuk és fotózkodtam velük. Volt, hogy hárman álltunk ott, de volt olyan is hogy csak a bátyám, utána pedig a sógornőmmel, aki gyönyörűen nézett ki hófehér ruhájában. Készült egy négyes kép is. A bátyám hátulról átölelte a feleségét, én pedig a felesége mellett álltam, mögöttem pedig Ádám állt, aki szintén hátulról átölelt. Annyira jó volt a karjaiban lenni. A kép után beszélgettünk, majd jöttek a táncok. Tomi és Lilla nyitotta a táncot, később elrabolt a bátyám és táncoltunk.
- Láttam ám, hogy nézted Ádámot. – mosolygott sejtelmesen.
- Jól van na, tudod, hogy tetszik. – mondtam pirulva neki.
- Persze, hogy tudom. A húgom vagy, ismerem minden rezdülésed. Amúgy szerintem nem vagy közömbös neki. – mondja miközben vége lesz a számnak, de már jön is a következő, meglepődök, mikor valaki a bátyám vállára teszi a kezét.
- Lekérhetem a húgod? – hallom azt a kellemes mély hangot, amitől mindig kiráz a hideg.
- Persze haver. – vigyorodik el bátyám, majd át ad Ádámnak, aki rám mosolyog, majd átkarolja a derekam és táncolni kezdünk.
- Remélem nem baj, hogy lekértelek. – mosolyog rám.
- Ugyan. – mosolyodok el – örülök neki.
- Helyes. Amúgy, még nem volt alkalmam megdicsérni téged. – mosolyog rám.
- Hogyan?
- Gyönyörű vagy. Ez a ruha fantasztikusan áll.
- Köszönöm Ádám. – pirulok el, mert ezzel a mondattal sikerült zavarba hoznia. – Te is jól festesz. – viszonzom a bókot, mire elneveti magát, lassan vége lesz, a számnak mire megszólal.
- Iszunk valamit?
- Persze. – karolok belé, majd kérünk egy-egy koktélt. Én valami gyümölcsösebbet választottam, míg Ádám Mojitót kért. Jól elbeszélgettünk az este, és többször is táncoltunk. Keveset ittunk, én nem akartam berúgni, Ádám meg vezetett. Lassan a vendégek is kezdtek hazamenni. Úgy volt, hogy a bátyámék hazavisznek, de nem akartam őket zavarni, így mondtam, hogy menjenek csak, már van, aki hazavisz, persze hazudtam, nem volt senki. Úgy döntöttem majd rendelek taxit, miután bátyámék elmentek, arrébb sétáltam és elővettem a telefonom, kicsit már fáztam is, hiszen csak ez a pántnélküli ruha volt rajtam, mire éreztem, hogy valaki egy zakót tesz a vállamra.
- Hogy? – lepődtem meg és hátrafordultam – Ádám…
- Láttam, hogy fázol, gondoltam jól fog jönni. – mosolygott rám.
- Köszönöm, ez aranyos tőled. – mosolyogtam rá.
- Miért álldogálsz itt?
- Hát, úgy volt, hogy bátyámék hazavisznek, de nem akartam zavarni, meg had menjenek egyből a repülőre, így gondoltam rendelek egy taxit…
- Hagyd a taxit. – mosolyog rám – úgy is arra megyek, hazaviszlek, ha gondolod. – vet rám egy ellenállhatatlan mosolyt.
Várjunk csak. Most komolyan itt áll előttem, egy szál ingben, ami persze nagyon jól áll neki és azt mondta, hogy hazavisz? Álmodom?
- Komolyan? – kérdeztem kicsit meglepődve.
- Persze, amúgy is. Nem szeretném, ha valami bajod esne, azért már este van. Szóval? Hazavihetem hölgyem? – hajol meg mosolyogva és a kezét nyújtja.
- Lekötelez uram. – fogom meg a kezét mosolyogva, majd elindulunk a kocsijához. Mindig is szerettem volna beülni mellé, ki hitte volna, hogy össze is jön. Ádámnak terepjárója volt, méghozzá nagyon jól is nézett ki a kocsi. Odasétáltunk a kocsihoz és Ádám mosolyogva kinyitotta a Toyota ajtaját, majd beültem és becsukta, majd beült a volán mögé. Én mosolyogva belebújtam az öltönyének a kabátjába és beszívtam a jellegzetes illatát. hazának néha-néha beszéltünk, mert már fáradt voltam. Észre sem vettem mikor aludtam el, az út egy óra volt majdnem hazafele, mert Ádám lassabban is vezetett a vadak miatt. Később arra ébredtem, hogy valaki óvatosan végigsimít az arcomon és a nevemet ismételgeti. Lassan kinyitottam a szemem és egy gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam.
- Jó reggelt, vagy inkább estét. – mosolygott rám barna hercegem.
- Szia… elaludtam?
- Nagyon úgy nézett ki. Hazaértünk. – mosolyog rám és mikor kinézek a szélvédőn tényleg a házunkat látom.
- Oh, tényleg. – nyújtózkodom egy kicsit, majd kiszállunk a kocsiból. Rajtam még mindig a zakója van, bekísér az ajtóig, majd megállunk egymással szemben, még így is hogy magas sarkú van rajtam, van köztünk majdnem egy fél fej.
- Köszönöm, hogy hazahoztál és az egész estét, remekül éreztem magam. – kezdem a búcsúzkodást.
- Nagyon szívesen, és én is jól éreztem magam veled. – mosolyog rám, majd kibújok a zakóból és visszaadom neki, amit lazán a vállára terít, majd közelebb lép hozzám.
- Lenne itt még valami… - kezdi el lassan, majd mélyen a szemembe néz és megfogja a kezem – Tudod, ma rájöttem valamire, amit eddig nem vettem észre, méghozzá arra, hogy te mindig ott voltál mellettem, mikor bajban voltam, vagy egyéb dolgok történtek, ha bármi segítség kellett segítettél, még akkor is, ha nem tudtál. – mosolyodik el – Te egy igazán fantasztikus lány vagy… és annyira megszoktam, már hogy mellettem vagy, hogy ennek nem akarok véget vetni… tudom, hogy tetszem neked, a bátyád elmondta. – mondja, mire mélyen elpirulok és lehajtom a fejem, elszakadva attól az igéző barna szempártól.
- Szeretném, ha tudnád, hogy – kezdi el folytatni, majd óvatosan felemeli a fejem a kezével és újra a szemembe néz – nekem is tetszel. – mosolyog rám, majd közelebb hajol hozzám és megcsókol. Alig hiszem el, ami ebben az öt percben történt, végül is inkább lehunyom a szemem és viszonzom a csókját. Nem is tudom mióta vágytam erre. Hamarosan megszakítjuk a csókot és egymás szemébe nézünk. Mindketten mosolygunk, ezt kár tagadni.
- Leszel a barátnőm? – mosolyog rám.
- Igen… igen! – kiáltom el magam és nevetve megölelem. Érzem, hogy kapok egy puszit a homlokomra, majd rám mosolyog.
- Holnap átjövök, oké?
- Benne vagyok. – mosolygok rá, majd nyom még egy búcsúcsókot az ajkamra és elindul a kocsihoz, majd elhajt. Mosolyogva dőlök neki az ajtónak és érintem meg az ajkamat. Annyira hihetetlen ez az egész… a bátyám esküvőjén összejöttem azzal a sráccal, akit a világon talán a legjobban szeretek, és végre tudom, hogy neki is fontos vagyok.

A nevem Émi, és a bátyám esküvőjén vált valóra a legnagyobb álmom… mert sosem a szőke hercegre vártam, csak egy olyan emberre, aki feltétel nélkül szeret…

<- Vissza a FanFicekhez!