Megjegyzés: Eri most együtt él Rannal és Kogorou-val.

Május 21-e van. A nap gyönyörűen süt, a madarak csicseregnek és minden nagyon békés. A Mouri Nyomozó Irodában még mindenki az igazak álmát alussza. Egy telefon csörgése töri meg a csendet. Egy barnahajú, kékes-lilás szemű lány lassan a mobiljáért nyúl és felveszi.
- Igen tessék – szól bele álmos hangon.
- Jó reggelt Detektív Lady – szól bele egy kedves fiúhang.
- Shinichi! Neked is jó reggelt! – mondja Ran, mert így hívták a lányt.
- Hogy aludtál? Én keltettelek fel – kérdi Shinichi.
- Köszönöm jól és igen te, de nem baj – mondja Ran.
- Oké. Csak azért hívtalak, hogy mizujs veled? – mondja Conan a hangátalakító nyakkendőn keresztül. Hiszen csak így tud beszélni a lánnyal.
- Köszönöm jól vagyok és úgy semmi különös. Ma lesz valamilyen megbeszélés a suliban, de nem tudom, mi lehet az. – mondja Ran.
- Értem. Ha megtudtad elmondod nekem is? – kérdi Shinichi.
- Persze, majd rád csörgök. – mondja Ran.
- Rendben. Most leteszem. Majd még hívlak. Szia! – köszön el Shinichi.
- Oké. Szia Shinichi! – teszi le a telefont Ran, majd mosolyogva dől vissza az ágyába és gondolkozik.
- Olyan jó, hogy Shinichi felhívott. Olyan kár, hogy csak telefonon hív és nem tudok vele személyesen találkozni. – sóhajt fel, majd felkel és bemegy a fürdőszobába és letusol. Törölközőbe csavarva kijön és felveszi az egyenruháját, majd megfésüli szép hosszú haját és felköti egy hajgumival. Kinyitja a szobája ajtaját és kimegy rajta. Bemegy a konyhába és nekiáll reggelit készíteni az apjának és Conannek. Miután ezzel készen van, megteríti az asztalt és felmegy az emeletre felkelteni az apját és Conant. Először Kogorou-hoz megy és bekopog.
- Jó reggelt apu! Anyu?– köszön be Ran.
- Neked is kicsim! Már korán reggel elment. – mondja Kogorou.
- Értem. Készen van a reggeli. – mondja a lány.
- Rendben. Köszönöm, hogy szoltál. – mondja, majd kijön az ajtón és elindul az étkezőbe, Ran pedig elindul Conan szobája felé. Mikor odaér oda is bekopog, majd Conan ajtót nyit neki.
- Jó reggelt Conan-kun! – köszön Ran.
- Neked is Ran-neechan! – köszön Conan.
- Készen van a reggeli. Jössz? – kérdi Ran.
- Igen, mehetünk. – mondja Conan és lesétálnak a lépcsőn Rannal. Leérnek az étkezőbe és nekiállnak reggelizni.
- Tényleg Ran! Reggel hallottam, hogy csörgött a telefon. Ki hívott? – kérdi Kogorou.
- Oh, Shinichi hívott. – mondja Ran, majd iszik a narancslevéből.
- Értem. – mondja Kogorou és mindenki eszik tovább. Miután végeztek a reggelivel Kogorou átmegy az irodájába, miközben Ran elkezdi leszedni az asztalt.
- Segítek Ran-neechan! – mondja Conan.
- Köszönöm, Conan-kun! – mosolyog Ran.
- Milyen szép mikor mosolyog. – gondolja Shinichi, miközben segít lepakolni az asztalt. Ran ránéz az órára és látja, hogy hét óra van.

Mivel van még ideje nekiáll mosogatni, közben Conan felmegy az emeletre a táskájáért, majd bemegy Ran szobájába és a lány táskáját is megfogja. Közben megakad a szeme egy képen, amin Shinichi és Ran van és mosolyogva integetnek a kamerának, majd a következőn, mikor hosszabb időre sikerült visszaváltoznia. Ranon egy hercegnői ruha van, míg rajta egy kék hercegi ruha.

- Emlékszem. Ez akkor volt, mikor azt az előadást csinálta Ran és én ugrottam be a sensei helyett. Hogy meg volt lepődve mikor meglátott. Majdnem megcsókoltam akkor. – gondolkodik Shinichi, majd felemeli a lány táskáját és elindul ki a szobából, majd az ajtót becsukva, elindul lefele.
- Tessék Ran-neechan! Lehoztam a táskádat. – mondja Conan és odaadja a lánynak.
- Köszönöm Conan-kun! – mosolyog rá Ran, majd hallják, hogy csengetnek. Ran elindul ajtót nyitni.
- Szia Sonoko! – köszön a barátnőjének.
- Szia Ran! Hello Conan. – köszön a lány.
- Szia Sonoko-neechan. – köszön Conan.
- Mindjárt mehetünk, csak beköszönök apusnak! – mondja Ran és bemegy, majd elköszön az apjától és elindulnak hárman a suliba.
- Szerinted mit akar az igazgató megbeszélni velünk? – kérdi Ran.
- Nem tudom. Viszont reggel olyan hat óra körül hívtalak és nem vetted fel. – mondja Sonoko.
- Oh, bocsi. Csak hívott Shinichi. – mondja Ran mosolyogva.
- Hívott a férjed? – kérdi nagy lelkesedéssel Sonoko.
- Jaj, Sonoko! Miket mondasz?  – mondja Ran, elpirulva.
- Ugyan már! Hiszen látszik rajtatok, hogy többet éreztek egymás iránt a barátságnál. – mondja Sonoko, mire Conan és Ran is elpirul.
- Hagyjuk ezt most. Jó? – kérdi Ran.
- Rendben. Jaj, képzeld! Makoto-kun olyan aranyos. Ma este elvisz vacsorázni. – mondja csillogó szemekkel Sonoko.
- Nagyon jó. Örülök neki. – mondja Ran is mosolyogva.

Mind a hárman hallgatásba burkolóznak, és úgy teszik meg a suliig hátralévő időt. Hamarosan odaérnek az iskolába, és elindulnak a tornaterembe, mert odarendeltek mindenkit. Sonoko, Ran és a Detektív Fiúk egy helyen állnak és figyelnek. Nyolc órakor becsengetnek, majd öt perces késéssel megjön az igazgató is, aki a mikrofonhoz sétál, és elkezd beszélni.

- Jó reggelt mindenkinek. A mai gyűlésünk oka három dolog. Kezdjük is az elsővel: Örömmel értesítem az iskolai focicsapatot, hogy az iskolák közötti meccsen, az első helyen végeztek, így iskolánk harmadszor is megkapta a kupát. Gratulálunk nekik! – mondja az igazgató, mire hatalmas tapsvihar tör ki, majd az igazgató folytatja. – Szeretnék gratulálni Mouri Rannak is, aki a megyei karate versenyen képviselte iskolánkat és első helyezett lett. A kupát szeretném neki odaadni, így kérlek, gyere ide. – mondja az igazgató, majd Ran elindul kifele mire hatalmas tapsvihar és ujjongás tör ki. – Gratulálok Ran! – mondja az igazgató, majd kezet fognak és átadja a kupát a lánynak, aki a magasba emeli. Ran elindul vissza Sonokoékhoz, majd a lány Ran nyakába ugrik.
- Gratulálok Ran! Elképesztő voltál! – mondja Sonoko.
- Köszönöm. – mondja mosolyogva a lány.
- Gratulálunk Ran-neechan! – hallatszik Ayumi, Genta és Mitsuhiko hangja és mindannyian adnak két puszit Rannak.
- Nagy ügyes voltál Ran-neechan. – mondja Conan és ő is ad puszit a lánynak.
- Köszönöm srácok. Nagyon aranyosak vagytok. – mosolyog Ran, majd mindenki az igazgatóra figyel újból.
- Nos, a harmadik dolog pedig május 23-án az iskolában egy bált rendezünk! Nem muszáj mindenkinek párban érkeznie, lehet a bál közben is összejönni lányokkal és fiúkkal. A bálba másik iskolákból is vannak hívva diákok. A bál este hét órakor kezdődik. A díszítést az arra kijelölt csapat fogja csinálni. Ők már tudják, hogy kik azok. Ezen kívül, a mai napon az órák meg lesznek tartva. A holnapi nappal kapcsolatban. A tanári kar megszavazta, hogy holnap szünet legyen. Így mindenki el tud menni, vásárolni magának báli ruhát. Szerdán mindenkinek csak öt órája lesz. A bálba érdemes egy tíz perccel előbb megérkezni. Nos, ennyi lenne. Köszönöm a figyelmeteket. Mindenki induljon órára. – fejezi be az igazgató a beszédet, mire mindenki tapsol és elindulnak a termükbe.
- Ran megyünk holnap együtt ruhát nézni? – kérdi Sonoko.
- Persze. – mosolyog Ran.

Majd elkezdődnek az órák. Már vége van a hatodik órának így a lányok elindulnak ebédelni. Eközben összefutnak Conanékkal és ők is mennek velük.  Beérnek az ebédlőbe, majd leülnek egy asztalhoz.

- Szia Sonoko! – jön oda hozzájuk Makoto és nyom egy csókot Sonoko ajkaira.
- Szia! – köszön Sonoko mosolyogva. Az ebédlőben hatalmas hangzavar van.
- Sonoko meg szeretném kérdezni, hogy lennél-e a partnerem a bálon. – kérdi a fiú.
- Tessék? Nem hallottam. Túl nagy a hangzavar. – mondja Sonoko.
- Mindenki maradjon kussba! Makoto kérdezni akar valamit Sonokotól! – ordítja el magát Ran, mire síri csönd lesz a teremben.
- Köszi Ran. – mondja Makoto és zavarban van. Majd fogja magát, feláll az egyik asztalra és Sonokora néz.
- Suzuki Sonoko! Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem a bálba? – kérdi Makoto.
Sonoko és Ran mosolyogva összenéznek, majd Ran biccent egyet. Sonoko feláll majd Makotohoz sétál.
- Igen! Nagyon szívesen! – mondja és megöleli a fiú, mire tapsvihar és ujjongás tör ki.
- Akkor fél hétre ott vagyok érted. – mondja a fiú, majd elmegy. Sonoko visszaül a többiekhez.
- Tényleg, Ran! Te kivel mész? – kérdi Sonoko.
- Nem tudom. – sóhajt fel a lány.
- Kudou-kun nem hív el? – kérdi Sonoko, mire Conan egy kicsit zavarba jön.
- Nem hiszem. Hiszen nem is tud a bálról. – mondja szomorúan Ran, majd feláll az asztaltól és kisétál az ebédlőből.
- Szegény Ran-neechan! Shinichi-neechan igazán visszajöhetne már! – mondja Ayumi.
- Igazad van Ayumi-Chan. – mondja Genta.
- Igen. Rannak sokat jelent Shinichi és ez fordítva is így van. – mondja Sonoko, majd feláll Conannel és elköszönnek, majd elindulnak Ran után, aki szépen lassan sétál.

- Bárcsak Shinichivel mehetnék. Olyan jó lenne. – gondolja magában, miközben lassan sétál hazafele. Hírtelen a nevét hallja, mire megáll és hátranéz.
- Conan-kun, Sonoko. – mondja mosolyogva, mikor beérik őt.
- Szia! – köszön Sonoko és Conan, majd elindulnak.
- Ran. Elmondod Shinichinek a bált? – kérdi Sonoko.
- Ha felhív, akkor megemlítem neki, de én szerintem nem megyek el. – mondja Ran, mire már Conan is felkapja a fejét.
- Tessék? Meg ne halljam ezt még egyszer! Igen is eljössz abba a bálba és te leszel a bál hercegnője! – mondja Sonoko.
- De nincs kedvem. – mondja Ran, és pont hazaérnek.
- Kérlek, gondold át! – mondja Sonoko, majd elsétál.
- Gyere Conan-kun! Menjünk be. – mondja Ran és bemennek, ahol már az apja és az anyja várja őket.
- Sziasztok! Mi volt ma a suliban? – kérdi Kogorou és Eri.
Ran mindent elmesél, ami volt. Hogy nyert a focicsapat, a kupát, a bált és azt, hogy nem megy a bálba.
- Mi az, hogy nem mész el? – kérdi Eri.
- Biztos elhív az a Kudou gyerek. Biztos jól mutattok majd együtt és jól fogod érezni magad. – mondja Kogorou, mire Rannak könnyek szöknek a szemébe, majd ledobja a táskáját és felrohan az emeletre. A többiek már csak az ajtó csapódását hallják.
- Gratulálok, drágám! Igazán jól elszúrtad. Tudod nagyon jól, hogy Shinichi „eltűnt” és rosszul esik neki, ha emlegetik. – mondja szemrehányóan Eri.
- Jól van, na! – mondja Kogorou, majd visszamegy az irodájába,
- Megnézzem őt? – kérdi Conan.
- Ne Conan-kun. Hagyjuk most magára. – mondja Eri és visszamegy a konyhába főzni, míg Conan felsétál az emeletre. Mikor elsétál Ran szobájának ajtaja előtt halk szipogásokat hall, mire szomorú lesz.
- Én tehetek erről is. Mindig fájdalmat okozok neki. A fenébe, hogy nem tudok visszaváltozni! – mérgelődik magában és szomorúan néz maga elé, majd besétál a szobájába.

Ran eközben abbahagyja a sírást és nekiáll tanulni. Már három óra is elmúlik, mire végez. Feláll az asztalától és eldől az ágyán, majd ismét könnyek szöknek a szemébe és álomba sírja magát. Már hat óra van, mikor Eri felkiált az emeltre.
- Vacsora! – hallatszik Eri hangja, mire Conan és Kogorou is az ebédlőbe mennek és leülnek az asztalhoz.
- Hol van Ran? – kérdi Kogorou.
- Még ebédelni sem jött le. – mondja Conan.
- Felmegyek és megnézem. – mondja Eri és feláll, majd felsétál az emeltre és benyit a lánya szobájába. Kogorou és Conan összenéznek, majd elindulnak Eri után és az ajtóban megállnak és figyelik Erit.
- Kicsim. Ébredj fel. Vacsora. – mondja halkan és kedvesen Eri.
- Rendben mama. – mondja halkan Ran.
- Kicsim. Te sírtál! – mondja Eri és átöleli a lányát.
- Jaj, anya! Nem tudom, mit tegyek. Annyira kétséges ez az egész. Miért kellett felhozni Shinichit? – kérdi Ran.
- Nem tudom drágaságom, de hidd el minden rendben lesz. – mondja Eri és szorosan öleli Rant.
- Hagyjuk magukra őket. – mondja halkan Kogorou és becsukja az ajtót, majd visszamennek Conannel az étkezőbe és leülnek.

Eközben Ran és Eri megbeszélik a dolgokat és ráveszi Rant hogy mégis menjen el a bálba, és hogy holnap menjenek együtt ruhát venni.
- Rendben anyu. – mondja Ran, majd felállnak és lemennek az étkezőbe ahol Conan és Kogorou várják őket.
- Sziasztok, csajok! – mondja Kogorou, majd feláll és megöleli Rant. – - Sajnálom, hogy felhoztam Shinichit. – mondja a lányának.
- Semmi baj, apa. – mondja Ran, majd nyom egy puszit az arcára és leül az asztalhoz Conan mellé.
- Hogy vagy, Ran-neechan? – kérdi Conan.
- Köszönöm jobban, Conan-kun. – mosolyog Ran.
- Akkor elmész a bálba? – kérdi Kogorou.
- Igen apa. Elmegyek, anyu rábeszélt. – mondja Ran, majd csendben esznek tovább.

Mikor végeznek a vacsorával Eri magára vállalja a mosogatás szerepét így Ran és Conan felmennek az emeletre. Ran összeszedi a cuccait és bemegy, a fürdőszobába majd megereszti a vizet és tesz bele fürdősót és tusfürdőt majd elmerül a habok között és elkezd relaxálni. Már fél nyolc van, mikor kiszáll a fürdőkádból és miután megtörülközött belebújik a piros hálóingjébe, majd kisétál a fürdőből és bekopog Conanhez, hogyha akar, mehet fürödni.
- Köszi Ran-neechan. – jön ki Conan az ajtót, de elakad, a lélegzete mikor meglátja Rant.
- Minden rendben Conan-kun? – kérdi Ran.
- Persze Ran-neechan. Nagyon szép vagy. – mondja Conan, majd besiet a fürdőszobába.
- Köszönöm. – mondja mosolyogva Ran és lemegy, a konyhába ahol az anyukája van.
- Nagyon szép vagy? Hogy lehetsz ilyen hülye, Shinichi? – kérdi magától a fiú miközben a kádban ül. – Fel kell hívnom este. Ha minden igaz, akkor a professzor talált ideiglenes ellenszert és ott tudok lenni a bálon és akkor felkérem táncolni. – gondolkozik tovább.
- Szia, anyu! – mondja Ran.
- Kicsim. Hogy-hogy itt lent? – kérdi az anyukája.
- Csak egy kis gyümölcssalátát szeretnék csinálni magamnak. – mondja Ran.
- Rendben van. Én megyek, megnézem apádat.  – mondja Eri mosolyogva és kisétál a konyhából. Ran pedig nekiáll csinálni magának a salátáját. Miután készen van, vele felmegy a szobájába és előveszi, a laptopját majd beteszi a Bűbáj című filmet és elkezdi nézni.
- Ran-neechan. Mit csinálsz? – kopog be Conan.
- Filmet nézek. Gyere csak be. – mondja Ran és szorít helyet maga mellett, mire Conan odafekszik mellé és ő is elkezdi nézni a filmet. Már fél kilenc van, mikor végeznek a filmmel.
- Én elmegyek lefeküdni Ran-neechan! Oyasumi! – mondja Conan.
- Rendben van. Oyasumi Conan-kun. – mondja Ran, majd kikapcsolja a laptopot és leviszi a tányért a konyhába, majd beköszönöm a szüleinek egy „Jó éjszakátot” és bemegy a szobájába, majd a telefonját maga mellé teszi és lefekszik aludni. Már alszik, egy fél órája mikor megcsörren a telefonja. Lassan elkezd ébredezni majd, felveszi a telefont.
- Igen. Ran vagyok. – mondja a telefonba.
- Szia Ran! Itt Shinichi. Aludtál? – kérdi a fiú.
- Szia Shinichi és igen aludtam. – mondja Ran.
- Sajnálom, hogy felébresztettetek. – mondja a fiú.
- Semmi baj. – mondja Ran.
- Mi volt a megbeszélésen? – kérdi Shinichi.
- Hát először is nyert a focicsapatunk, aztán nyertem én is a karate versenyen, és május 23-án hét órakor lesz egy bál az iskolában. – mondja Ran.
- Értem. Gratulálok. Elhívtak már? – kérdi Shinichi.
- Még sajnos nem. Gondolom, te nem tudsz eljönni.  – sóhajt Ran.
- Sajnálom, de nem mondhatok semmit. Nem tudom. – mondja Shinichi.
- Értem. Hát akkor Oyasumi Shinichi. – mondja Ran.
- Oyasumi Ran, álmodj szépeket. – mondja Conan, majd leteszi a telefont és ő is lefekszik aludni.
-Jaj, Shinichi. – mondja Ran, majd ő is visszaalszik.

2.feji