Reggel nyolc óra van. Eri már a konyhában van és süti a palacsintákat reggelire.
- Jó reggelt anyu. – jön le Ran pizsamában.
- Neked is kicsim. Ülj le, készen van a reggeli. – mondja Eri, mire Ran leül és csinál magának pár palacsintát.
- Mikor jön Sonoko? – kérdi Eri.
- Olyan fél kilenc körül. – mondja Ran és tölt magának narancslevet.
- Értem. – mondja Eri.
- Apu? Conan? – kérdi Ran.
- Még alszanak. Hihetetlen mennyit tudnak aludni. – mondja mosolyogva Eri.
- Hát igen. Köszönöm a reggelit. Felöltözök, mert lassan itt lesz Sonoko. – mondja Ran és felkel, majd a tányért a mosogatóba teszi és felmegy az emeletre. Kinyitja az ablakot és kinéz rajta.
- Kellemes időnk lesz ma. – gondolja magában, majd a szekrényéhez sétál és kivesz, egy farmerszoknyát meg egy piros felsőt majd felveszi, befonja a haját, majd belebújik a balerina cipőjébe és táskáját felvéve elindul lefele a lépcsőn. Eközben lent csengetnek. Eri megy ajtót nyitni.
- Jó reggelt Sonoko. – köszön a lánynak.
- Oh,  jó reggelt. – köszön Sonoko is.
- Gyere be, Ran mindjárt jön és mehetünk. – mondja Eri.
- Akkor sikerült rábeszélni, hogy jöjjön? – kérdi Sonoko.
- Igen. – mondja Eri.
- Szia Sonoko. – köszön Ran.
- Szia Ran! Örülök, hogy jössz! – mondja Sonoko.
- Köszi. – mondja Ran.
- Nos, csajok akkor indulhatunk is. Nem? – kérdi Eri, a kocsi kulcsot lóbálva.
- Menjünk. – mondja Ran és Sonoko.
Bezárják, az ajtót majd a garázsba mennek. Beülnek a kocsiba és elindulnak.  Hallgatják a zenét, közben beszélgetnek.
- Lányok. Melyik butikba menjünk először? – kérdi Eri.
- Nézzük meg a plázát. – mondja Ran, mire Sonoko bólint.
- Rendben. – mondja Eri és elkanyarodik a pláza felé.

Eközben otthon:
- Jó reggelt! – jön le Conan a lépcsőn és köszön a reggeliző Kogorou-nak.
- Neked is. – mondja Kogorou felnézve az újságból.
- Hol van Ran és Eri? – kérdi Conan.
- Elmentek ruhát venni a bálra. – mondja Kogorou.
- Értem. – felel Conan, majd leül és vesz a palacsintából.
- Vajon miért hívott a professzor? Miért akar velem találkozni? Lehet, hogy megvan az ellenszer? Az jó lenne. Ran elment ruhát venni. Biztos valami szépet választ. – gondolkodik Shinichi, miközben tömi magába a palacsintát. – Hm. Igazán finom lett, bár ezt biztos, hogy nem Ran csinálta. Az övé finomabb. – gondolkodik tovább és elvigyorodik.
- Ezt a palacsintát biztos, hogy Eri csinálta. Rané finomabb szokott lenni. Nem? – kérdi Kogorou.
- De, igen. – mondja Conan.

Eközben Eri, Ran és Sonoko a plázában nézegetik a ruhákat, de nem találnak olyat, ami tetszene nekik. A plázában bemennek olyan hat-hét butikba, de nem találnak semmit. Eközben az idő megy, és már dél van. Beülnek a pláza éttermébe és megebédelnek.
- Nos, lányok, hova tovább? – kérdi Eri.
- Nem tudom. Itt nem találtunk semmit. Mi lenne, ha beugranánk a belvárosban lévő Elegáns Divatba? – kérdi Sonoko.
- Ez nem is rossz ötlet, hiszen ott is sokfajta ruha van. – mondja Ran.
- Rendben van. Akkor nézzük csak, most van 12:30. Fejezzük be az evést és utána indulhatunk is. – mondja Eri.
- Rendben! – mondja Ran és Sonoko majd megeszik a maradék ételüket és Eri kéri a számlát.
Miután fizettek beültek a kocsiba és elindultak a butikba. Megérkeztek a butikhoz, ahol leparkoltak, majd bementek.
- Jó napot! Miben segíthetek? – jön oda az egyik eladó.
- Jó napot. Rannak és Sonokonak szeretnénk báli ruhát venni. – mondja Eri.
- Rendben van. Nos, lányok gyertek velem. – mondja, az eladó majd elindul hátra.

Különböző ruhákat mutat a lányoknak, de egyik sem az igazi nekik.
- Nagyon sajnálom. Ezek a báli ruháink vannak csak. – mondja az eladó.
- Értem. Hát azért nagyon szépen köszönjük. – mondja Eri.
- Nincs mit. Sajnálom, hogy nem találtatok. – mondja az eladó.
- Mi is. – sóhajt a két lány, majd kimennek a butikból és beülnek a kocsiba.
- Nos, merre? – kérdi Ran.
- Nem tudom. – mondja Sonoko.
- Lányok. Még van egy hely, ahol nem néztük meg. – mondja Eri, majd elindítja a kocsit és elhajt. Fél órás autókázás után, elérnek egy butikhoz, aminek Divat Szalon a neve. Kiszállnak a kocsiból és bemennek.
- Szia Ayame! – köszön Eri.
- Eri! De régen nem láttalak! – mondja Ayame és megöleli a nőt.
- Na, és kik vannak veled? – kérdi Ayame.
- Nos, ő a lányom Ran, a másik lány pedig a barátnője Sonoko. – mondja Eri.
- Nagyon szép lányod van. Sziasztok! – mondja, majd mind a két lányt megöleli.
- Szia. – köszönnek a lányok is.
- Nos, mi szél hozott erre felém, titeket? – kérdi Ayame.
- Tudod a lányoknak lesz egy bál az iskolában holnap és még nem találtunk nekik báli ruhát. Mit gondolsz? Tudsz rajtuk segíteni? – kérdi Eri.
- Nos, gyertek velem lányok! – mondja Ayame, majd elkezdi húzni a két lányt. Egy olyan húsz perces válogatás után, mind a két lány kezében négy-négy ruha van.
- Nos, ezeket próbáljátok meg. Megnézzük melyik áll a legjobban. – mondja Ayame és a próbafülke felé mutat.
- Mész? – kérdi Ran.
- Igen. – mondja Sonoko és bemegy, a próbafülkébe majd felakasztja a ruhát és felveszi az egyiket. Pár perc múlva Sonoko egy rózsaszín, pántnélküli ruhában jön ki. A ruha igazán jól áll neki, de valahogy mégsem az igazi.
- Nem. – hallatszik az egyértelmű válasz.
- Oké. – mondja Sonoko, majd visszamegy és felhúz egy ugyan olyan ruhát, csak kékbe.
- Ez sem. – mondja Eri és Ayame.
- Igen, nem az igazi. – mondja Ran, mire Sonoko visszamegy és kijön egy vajszínű ruhában.
- Na, ez már jobban áll! Nézzük az utolsót. – mondja Ayame és Eri meg Ran bólint.
Sonoko visszamegy a próbafülkébe és leveszi magáról a vajszínű ruhát. Felemeli a másikat és belebújik. Mikor kilép a próbafülkéből néma csend lesz. A ruha nagyon szépen áll rajta. A bordós szín igazán illik hozzá. A ruha gyönyörű. Nem túl csicsás, de nem is túl szolid. Pont tökéletes.
- Nagyon jól áll! – mondja Eri, Ran és Ayame.
- Akkor ez lesz az. – mondja Sonoko, majd visszamegy és átöltözik. Tíz perc múlva már a négy ruhával jön ki.
- Tessék. – mondja és odaadja a három ruhát, ami nem kell.
- Mindjárt jövök. – mondja Ayame, majd feláll és elviszi a ruhákat. Tíz perc múlva egy kisebb dobozzal tér vissza.
- Tessék! Itt vannak hozzá a kiegészítők. – mondja és odaadja a lánynak. Sonoko elveszi, majd kinyitja. A dobozban egypár bordó kesztyű van, egy bordó rózsás fülbevaló, nyaklánccal és egy piros magas sarkú.
- Köszönöm szépen Ayame. – mondja Sonoko.
- Nincs mit. Nos Ran, te jössz! – mondja Ayame és leülnek, míg Ran bemegy a próbafülkébe. Felveszi az első ruhát, majd kijön a próbafülkéből. A ruha nagyon jól áll rajta. Bordós színe van és hátul vékony pántok tartják és van hozzá egy „selyemsál” is.
- Szép, de nem az igazi! – mondja Sonoko, mire a két nő bólint. Ran felsóhajt és visszamegy a próbafülkébe. Hamarosan egy karamell színű, pántnélküli ruhában jön ki, aminek a derekán egy fekete öv van.
- Ez sem az igazi. – mondja Eri.
- Akkor jöjjön a következő! – mondja Ran, majd visszamegy és felveszi a másik ruhát. Amikor kijön a három nő csendben marad, és a lányt nézik.
- Már csak egy fátyol kell és férjhez mehetsz. – mondja Ayame.
- Szóljunk Shinichinek. – mondja Sonoko.
- Haha, nagyon vicces. – mondja Ran és megnézi magát a tükörben.
- Tényleg úgy nézek ki. – gondolja, és végigméri magát a tükörben. A ruha fehér színű, pántnélküli, és egy kicsit gyűrött hatást kelt. A ruha maga gyönyörű és Ranon is nagyon jól áll.
- Na, nézzük meg az utolsót is. – mondja Eri.
- Rendben. – bólint Ran és visszamegy a próbafülkébe, majd elkezdi felhúzni a negyedik ruhát. Erre már egy kicsit többet kell várni. Tíz perc múlva Ran kilép a próbafülkéből.
- Gyönyörű vagy kicsim. – mondja Eri.
- Igen, Ran! Ha Shinichi eljön, be fog ájulni. – mondja Sonoko.
- Tudtam, hogy ez lesz az igazi. – mosolyog Ayame, majd elővesz egy másik doboz, belenyúl és Ran fejére tesz egy koronát.
- Te leszel a bál legszebb lánya. – mosolyog a lányra, majd a tükör felé fordítja. Ran elámul. A zöldes-fehéres ruha gyönyörűen áll rajta.
- Olyan vagy, mintha egy meséből léptél volna ki. – mondja Eri.
- Köszönöm Ayame. – mondja Ran és megöleli a nőt.
- Örülök, hogy segíthettem. – mosolyog és Ran visszamegy átöltözni. A koronát visszaadja Ayamenak, majd a másik három ruhát és a negyediket megtartja.
- Nos, akkor menjünk fizetni. Nem? – kérdi Eri, majd elindul a kassza felé.
- Nos, akkor tessék Ran. Ez a doboz még a ruhádhoz tartozik. – mondja Ayame.
- Köszönöm. – mondja Ran és elveszi a dobozt.  Miután kifizették a ruhákat elköszönnek és beülnek a kocsiba.
- Nos, akkor nézzük csak. Már négy óra van? Jól elszaladt az idő. – mondja Eri.
- Igen. Menjünk haza nem? – kérdi Ran.
- De. Sonoko, feljössz, hozzánk vagy inkább vigyelek haza? – kérdi Eri.
- Inkább vigyél haza, légy szíves. – mondja Sonoko.
- Rendben van. Akkor irány haza. – mondja Eri, és elindítja a kocsit.

Eközben Agasa professzornál.
- Szervusz Shinichi. Örülök, hogy ilyen hamar eljöttél.  – mondja a professzor és az órára néz, ami 15:30-at mutat.
- Professzor! Miért hívott ide? – kérdi Conan.
- Nos, van egy meglepetésem a számodra. – mondja, a professzor majd benyúl a szekrénybe és elővesz egy hercegi ruhát.
- Egy ruha? – kérdi Conan vízcseppel a fején.
- Igen. – mondja professzor és odaadja neki.
- De ez csak akkor lenne jó rám, hogyha vissza lennék változva. – mondja Conan.
- Tudom. – mondja a professzor, majd elővesz egy kis gyógyszeres dobozt és Conan kezébe nyomja.
- Fejfájás csillapító? – kérdi Conan.
- Igen. Most mehetsz Shinichi.  – mondja Professzor és kitessékeli a fiút az ajtón. A ruhát beleteszi egy nem átlátszó szatyorba, majd elindul haza.

A ruhákat megtekintheted itt:   http://tunderke82.xfree.hu/170375

3. rész