Eri, Ran és Sonoko odaérnek a lány házához.
- Köszönöm, hogy hazahoztál! – mondja Sonoko.
- Nincs mit. – mondja Eri.
- Ran. Akkor holnap találkozunk a bálon. Jó? – kérdi Sonoko.
- Persze. – mondja Ran, majd elvigyorodik.  – Aztán sok sikert Makoto-kunhoz! – mondja Ran.
- Köszi. Sziasztok! – köszön el Sonoko és bemegy a kapun.
- Menjünk. – mondja Eri, majd elindítja a kocsit.
- Oké. – mondja Ran és az anyjára néz.
- Hé, anyu! Köszi. – mondja Ran.
- Nincs mit kicsim. Tudtam, hogy ez lesz az igazi ruha neked. – mondja Eri és a mellette ülő Ranra mosolyog.
- Nézd! Conan-kun! – mutat Ran Conanre. Eri megnyomja a dudát, mire Conan megáll és hátranéz, majd látja, hogy Ran integet neki. Elindul, a kocsi felé majd beszáll hátra.
- Sziasztok! – köszön Conan és észreveszi a két dobozt a hátsó ülésen.
- Szia! – köszön Eri és Ran.
- Találtatok ruhát? – kérdi Conan.
- Igen. Nagyon szép! Látnod kellett volna Ranon! Úgy nézett ki mintha egy meséből lépett volna ki. – mondja Eri.
- Jaj, anya! – sóhajt fel Ran, majd látja, hogy hazaértek. Kiszállnak a kocsiból, majd Ran felviszi a ruháját a szobájába és leteszi a székre a két dobozt. Kinyitja azt, amelyikben a ruha van, majd kiveszi és felakasztja egy vállfára, majd felakasztja, egy olyan helyre ahol nem lehet annyira kiszúrni. A kellékes dobozt meg felteszi az asztalára.
- Nos, ezzel meg is volnánk. – mondja Ran, majd lemegy a konyhába és segít kipakolni az anyjának és Conannek.
- Mi lesz a vacsi? – kérdi Ran.
- Nos, én spagettire gondoltam. Mit szoltok? – kérdi Eri.
- Tökéletes. – mondja Ran és Conan. Miután kipakoltak Eri Ranhoz és Conanhez fordul.
- Nekem be kell néznem az irodába még. Nekiállnátok a spagettinek? – kérdi Eri.
- Persze. – mondja Ran és Conan bólint egyet.
- Rendben. Szeretlek drágáim. – mondja, majd kimegy az ajtón.
- Nos, akkor. Tészta vagy szósz? – kérdi Ran.
- Hm. Tészta. – mondja Conan.
- Rendben. – mondja Ran és nekiáll elővenni az alapanyagokat a szószhoz, míg Conan elővesz egy nagy lábost meg a tésztát.
- Ran-neechan! Mennyi idő kell a tésztának? – kérdi Conan.
- Hm. Kb. egy olyan 20-25 perc. – mondja Ran, majd csinálja tovább a szószt. Hírtelen megcsörren Ran mobilja.
- Conan-kun! Idehoznád a telefonom? – kérdi Ran.
- Persze. – mondja Conan és odaviszi a lánynak, aki elveszi, majd beleszól.
- Halló? Ran vagyok.
- Szia Ran! Itt Kazuha.
- Szia! Mizujs?
- Semmi. Azt akartam megkérdezni, hogy te mész-e a bálba és hogy elhívtak-e már.
- Sajnos nem és igen megyek.
- Értem. Ruhád már megvan?
- Igen meg.
- Az jó, nekem is. Csak sajnos még nem hívtak el engem sem.
- Tényleg? Hát Heijivel mi van?
- Nem hívott még el, sajnos.
- Étem. Szegénykém.
- Na, mindegy! Na, és te, akkor kivel mész? Kudou-kunnal? 
- Nem hiszem… hiszen nem jött még vissza és ráadásul még el sem hívott.
- Értem. Majd akkor a bálon talizunk. Puszi, és szia!
- Oké. Szia! – mondja Ran, majd leteszi a telefont.
- Kazuha-neechan volt? – kérdi Conan.
- Igen. Hívott, hogy megyek-e a bálba, mivel ő is jön. Csak ő is úgy van, mint én: nincs partnere.
- Értem. Várj. Heiji nem hívta el? – kérdi Conan.
- Nem. Le sem tagadhatnák, hogy haverok Shinichivel. – mondja Ran és elneveti magát, majd megkeveri a szószt és megkóstolja. - Kéne bele egy kis só. – mondja, majd belemeríti a kanalat és Conannek adja, hogy kóstolja meg, aki elveszi és megkóstolja.
- Tényleg. Egy kicsi só kéne bele. – mondja a fiú.
- Na, ugye. – mondja Ran, majd tesz bele egy kicsit és hagyja főni, majd a tésztához megy és megnézi.  – Még öt perc kell neki. –mondja.
- Oké. – mondja Conan, majd elkezdi figyelni az időt, míg Ran nekiáll megteríteni az asztalt. Kiteszi a tányérokat, az evőeszközöket és vesz elő poharakat, majd visszamegy a konyhába és előveszi a sajtot a hűtőből.
- Letelt az öt perc Ran-neechan. Kivegyem a tésztát? – kérdi Conan.
- Ha meg tudod csinálni, akkor igen, de ha nem akkor ráér. – mosolyog Ran.
- Oké. – mondja Conan, majd elkezdi átszűrni a tésztát és beleborítja a tálba. Minden simán megy és végül a tészta ott van az asztalon.
- Szép munka. – mondja Ran, miközben reszeli a sajtot, de véletlenül elvágja a kezét, mire felszisszen.
- Mi a baj? – kérdi Conan.
- Csak elvágtam a kezem, nem vészes. – mondja Ran, mire Conan odamegy és megnézi.
- Gyere! – mondja, majd elkezdi húzni a fürdőszoba felé. Mikor beérnek Ran leül a kád szélére, míg Conan lefertőtleníti neki és tesz rá egy sebtapaszt.
- Készen is vagy! – mondja Conan.
- Köszönöm Conan-kun! – mosolyog Ran, majd nyom egy nagy puszit a fiú arcára, mire az halványan elpirul. Ran kimegy a fürdőből, majd befejezi a sajtreszelést.  Már fél hét van, mikor hazajön Eri és Kogorou.
- Sziasztok! – köszön a két felnőtt.
- Sziasztok! – köszön Conan és Ran.
- Pont időben. Készen van a spagetti. – mondja Ran.
- Ügyesek voltatok. – mondja Eri, majd mindenki asztalhoz ül.
- Jó étvágyat! – mondja Ran.
- Köszi, neked is. – hallatszik vissza.
- Tényleg. Találtatok ruhát? – kérdi Kogorou.
- Igen drágám. És meg kell mondanom igazán gyönyörű a lányunk, abban a ruhában. Úgy néz ki mintha egy meséből kilépett hercegnő lenne. – mosolyog Eri.
- Na, akkor már csak egy herceg kell. – kacsint a lányára Kogorou, mire Ran elpirul.
- Ugyan már. Anyu csak túloz. – mondja Ran.
- De hogy! – mondja Eri, majd mindenki folytatja tovább az evést. Mikor már mindenki befejezte akkor Kogorou feláll és bemegy az irodába, mert van egy kis ügye, amit el kell intéznie.
- Menjetek csak fel srácok. Majd én elmosogatok. – mondja Eri.
- Köszi, anyu! – mondja Ran, majd Conannel elindulnak felfele.

4. rész