Mind a ketten a szobájukba mennek. Ran ránéz az órára és látja, hogy már fél nyolc van. Fogja magát és elpakolja holnapra a táskáját. csak az első öt órára pakol be, majd elmegy fürdeni. Nyolc órakor kijön a fürdőből és bekopog Conanhez megint.
- Mehetsz fürödni ha, szeretnél. – mondja Ran.
- Várj egy kicsit! Segítenél nekem az ének házimban? – kérdi Conan.
- Persze. Mit nem tudsz? – kérdi Ran.
- A szolmizálást. – mondja Conan.
- Nos, akkor kezdjünk is neki. – mondja Ran és leül a fiú mellé, akit megcsap a lány tusfürdőjének az illata. Ran szépen lassan magyarázza neki, hogy mit kell csinálni, de egy idő után észreveszi, hogy Conan nem is figyel rá. Hiszen hogyan figyelne az ember, ha más gondolatok járnak a fejében.
- Conan-kun. Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdi Ran kedvesen.
- Persze, hogy figyelek. – mondja Conan.
- Aha. Akkor légy szíves mond el mit mondtam az elmúlt öt percben. – mondja Ran.
- Öhm… - gondolkozik Conan, majd elkezdi szidni magát. – Miért nem figyeltél rá? Figyeltem, csak éppenséggel nem a feladatra, hanem arra hogy milyen kellemes illata van, és hogy milyen szép. – gondolja magában. Miközben gondolkozik Ran beírja a megoldást, majd megszólal.
- Jól van. Fáradt vagy. Menj, fürödj le. – mondja Ran, majd feláll és kimegy. Conan feláll, majd elmegy fürödni.  Öt perc múlva kipattan a kádból, hiszen nincs kész a házija. Visszamegy a szobájába, majd észreveszi, hogy a feladat meg van oldva, csakhogy ő nem ír ilyen szépen.
- De hát, ez Ran írása! – esik le neki, majd feláll és átsétál a lányhoz. Bekopog az ajtón és bemegy.
- Ran-neechan! Köszi, hogy megcsináltad a házimat. – mondja Conan.
- Nincs mit. Láttam, hogy nem tudsz figyelni, így amíg gondolkoztál beírtam neked a megoldást.  – mondja a lány mosolyogva, majd feláll a fésülködőasztaltól és leül az ágyára.
- Köszönöm. – mondja Conan.
- Ugyan. – mondja Ran.
- Jó éjszakát. – mondja Conan.
- Neked is. – felel a lány és eldől az ágyán, de nem alszik, hanem gondolkozik Shinichin.
Conan bemegy a szobába, majd lefekszik az ágyába.
- Hogyan fogok én elmenni a bálba, ha nem tudok visszaváltozni? Jaj, mit tegyek. Ran. – sóhajt fel, majd elalszik.
Eközben Ran is ilyeneken gondolkozik, hogy vajon Shinichi eljön-e vagy nem. Majd végül belefárad az egészbe és egy „Holnap iskola” jelmondattal próbál elaludni.

Megint csend honol a házban és mindenki az igazak álmát alussza. Ran szobájának az ablaka nyitva van, és a szellő óvatosan meglebegteti a lány báli ruháját. Ahogy kinézünk az ablakon, egy árnyat vehetünk észre, aki az alvó lányt figyeli, majd a báli ruhára téved a tekintete és belevési az emlékezetébe, majd egy ugrás kíséretében eltűnik maga után csillámport hagyva.

Eri a konyhában csinálja a rántottát. Ránéz az órára és látja, hogy 6:30 van. felmegy az emeletre, majd felkelti Rant.
- Jó reggelt! Felkelni! Ma suli aztán este bál! – mondja Eri.
- Jó reggelt anya. Ma van a bál? Oh. – mondja Ran és kinyitja lilás szemeit, amik álmosan csillognak.
- Igen, kicsim. Felkelted Conant? – kérdi Eri.
- Persze. – mondja Ran és nyújtózkodik. Az anyukája kimegy a szobából és Ran felkel, majd felveszi az egyenruháját. Átmegy és bekopog Conanhez.
- Jó reggelt. – mondja Ran mosolyogva.
- Neked is. Ran-neechan! Kivel mész a bálba? – kérdi Conan.
- Igazából még nem hívtak el, tehát nem tudom. Készen van a reggeli. – mondja Ran.
- Akkor ezek szerint Shinichi-neechan nem hívott el?  – mondja Conan és elindulnak lefele.
- Nem. Bár mondjuk, nem hiszem, hogy visszaérne a bálra. Egyébként meg, áh, hagyjuk! – mondja Ran, majd belép az étkezőbe.
- Miért nem fejezte be a mondatot? Nyugodtan befejezhette volna, hogy tegnap szabotált a tusfürdőjével, igaz nem is tud róla, no de mind egy. – gondolkozik Shinichi.
- Jó reggelt apu! – köszön Ran és nyom egy puszit apja arcára.
- Neked is kincsem. – mondja Kogorou.
- Jó reggelt. – köszön Conan is majd leül az asztalhoz Ran mellé.
- Neked is. – mosolyog Eri és eléjük teszi a rántottát.
- Köszi. – mondja Conan és Ran, majd enni kezdenek.
- Tényleg, Ran! Majdnem elfelejtettem, sőt elfelejtettem mit akartam mondani. – sóhajt fel Eri.
- Semmi baj anyu! Majd eszedbe jut. – mosolyog Ran, majd beteszi a mosogatóba a tányérját, majd elkezdi keresni a telefonját, mivel az szüntelenül csörög. Végül megtalálja a szoknyája zsebébe és felveszi. Beszél egy olyan tíz percet, majd leteszi és felsóhajt.
- Hogy a francba tud ennyit beszélni Sonoko? – teszi fel a költői kérdést Ran.
- Mi az kicsim. - kérdi Eri.
- Sonoko hívott, hogy ma Makoto-kunnal megy, és hogy ha nem baj nem jön be értem, majd egy olyan öt percbe belesűrítette, hogy milyen volt a vacsora. – sóhajt fel Ran.
- Ran-neechan! Megyünk együtt? – kérdi Conan.
- Persze. Hozom a táskámat, és ha gondolod, indulhatunk is. – mondja Ran, majd felmegy a táskájáért és lejön. Elköszönnek Conannel, és elindulnak az iskola felé. Beérnek a suliba és elindulnak az osztálytermeik felé. Ran belép a terembe és Sonoko egyből a nyakába ugrik.
- Jaj Ran! Olyan jó volt a vacsora Makoto-kunnal! Olyan aranyos volt és – mondja Sonoko és be nem áll a szája, eközben Ran gondolkozik.
- Jaj Shinichi! Bárcsak el tudnál jönni. Olyan jó lenne. Bár minek áltatom magam? Biztos van jobb dolga is, és mondta, hogy el sem tud jönni, bár nem így, de utalt rá. Most úgy irigylem Sonokot. Olyan jó neki. – gondolkodik magában és egyre szomorúbb lesz az arca.
- Ran figyelsz rám? Ran! – mondja Sonoko.
- Hm. Persze. – felel a lány halványan mosolyogva, de a szeme szomorúan csillog.
- Kudou-kunra gondolsz, ugye? – kérdi Sonoko.
- Nem, dehogy is. – felel Ran.
-  Engem nem tudsz átverni! Hiányzik ugye? – kérdi Sonoko.
- Igen. – sóhajt fel. – Olyan jó lenne, ha visszajönne. – mondja Ran.
- Ne aggódj! Biztos, hogy hamarosan visszajön hozzád. – mondja Sonoko és Ranra mosolyog.
- Köszi, Sonoko. – mondja Ran és visszamosolyog.
- Ugyan. – felel a lány és leül Ran mellé, mert becsengettek. Az idő igen lassan megy, ám mikor vége van a harmadik órájuknak, felgyorsul az idő és már csak azt veszik észre, hogy mindenki az ebédlő felé tart, hogy egyen. Miután Ran és Sonoko is megebédelt, elindulnak hazafele. Elmennek egy ékszerüzlet mellett és miután megnézték őket, indulnak tovább.
- Nos, én megérkeztem. Majd este a bálon találkozunk.  – mondja Ran.
- Rendben. Oh és Ran! Egy fekete limuzin fog érted jönni. – mondja Sonoko.
- Várj, mi? – kérdi Ran.
- Elküldöm a sofőrömet és elvisz téged. Ennyivel tartozok neked a múltkori miatt. Na, puszi! – mondja Sonoko és elmegy.
- Ez a lány. – sóhajt fel Ran, majd bemegy az ajtón és körbenéz. A házban nagy csend van, így bemegy a konyhába és a hűtőre nézve észrevesz egy levelet.
Ran és Conan!
El kellett mennem az irodába, mert közbejött valami. 16:00-körül jövök, és akkor segítek elkészülni neked kicsim. Kaját a hűtőben találtok, este pedig salátát csinálok, meg még hozzá valamit majd kitalálunk. Puszi: Eri
- Remek. – sóhajt fel Ran és felsétál az emeletre, majd a táskáját letéve odasétál a ruhájához és megnézi. – Milyen szép ez a ruha. Remélem tényleg jól fog állni. – gondolja magában és ásít egyet. Ránéz az órára, ami már 14:00 órát mutat. Elindul, az ágya felé majd lefekszik rá. A telefonján beállítja, az ébresztőt fél ötre majd lehunyja a szemeit és szépen lassan elalszik.Három óra körül nyílik az ajtó és egy hét évesnek kinéző kisfiú lép be.
- Megjöttem! – hallatszik Conan hangja, majd besétál a konyhába és ő is megnézi a levelet. Most hogy már tudja, hol van, Eri elindul, felfele az emeletre majd leteszi a táskáját a szobájába és elindul Ranhoz, hogy beköszönjön neki.
- Szia… – köszön be Conan, de a hangját egyből lehalkítja, mikor meglátja, hogy a lány mélyen alszik az ágyon és a haja belelóg az arcába. – Milyen szép. – gondolja Conan, majd az ágyhoz sétál és kisimítja azt a tincset Ran arcából, mire a lány megmozdul, és Conan kővé dermed. Ran átfordul a másik oldalára és alszik tovább. Conan kifújja a bennmaradt levegőt, majd kioson a szobából és bemegy a sajátjába. Az asztalához leülve elkezdi nézegetni a gyógyszert, amit a professzortól kapott.
- Vajon hogyan változhatnék vissza? – gondolkodik és ránéz az órára, ami 15:45-öt mutat. – Nah szép, az idő megy én meg nem jutottam semmire. Gondolkozz már! A fenébe is, detektív vagy! – mondja halkan Conan és jól fejbe kólintja magát.

- Komolyan mondom, ennyi ésszel meg egy kis mésszel világot válthatnék. – jegyzi, meg halkan majd eldől az ágyán.
Nyílik az ajtón és Eri lép be rajta, majd leteszi a táskáját és felkiált.
- Megjöttem. – mondja.
- Szia! – köszön Conan és leül az asztalhoz.
- Ran? – kérdi Eri.
- Fent alszik. – mondja Conan.
- Értem. Nos, akkor addig nekiállok a vacsinak. Mi legyen? – kérdi Eri.
- Nem tudom. Nos, mondjuk, csinálj palacsintát. – mondja Conan.
- Rendben. – mondja Eri és nekiáll csinálni a salátát és a palacsintát. Conan felmegy a szobájába, majd előveszi a telefonját és felhívja Agasa professzort.
- Igen? – szól bele a prof.
- Shinichi vagyok!
- Hallgatlak.
- Hogyan tudnék visszaváltozni? Vissza kell változnom!
- Nos, megvan a gyógyszer, amit adtam?
- Igen, meg. De nem értem miért fejfájás csillapítót adott.
- Nos, akkor… - mondja a professzor, de a vonal megszakad.
- Király. Most mit tegyek? – kérdi halkan és ránéz az órára. – Már öt óra? – akad ki és hallja, hogy Eri jön fel az emeletre és bemegy Ran szobájába.
- Kicsim! Ideje felkelni. Gyere le enni és utána készülődnöd kell. – kelti lányát Eri.
- Rendben anyu. – motyog Ran és kinyitja a szemeit.
- Szólj be légyszi Conannek. – mosolyog Eri, mire Ran bólint egyet. Eri kimegy a szobából, Ran meg felkel és átsétál Conanhez.
- Szia. – ásít – Kész a vacsora. – mondja.
- Megyek. – felel Conan és Rannal lemennek enni.
- Palacsinta? – csillan fel Ran szeme és Eri mosolyogva bólint. Leülnek az asztalhoz és nekiállnak enni. Miután végeztek, Ran feláll, és a mosogatóba teszi a tányérját.
- Anyu, akkor segítesz a hajammal és a sminkkel? – kérdi Ran és Erire néz.
- Persze kicsim. Elmosogatok és utána nekiállunk. Addig tusolj le nyugodtan. – mondja Eri.
- Rendben. – mondja Ran és felmegy az emeletre, majd elmegy tusolni. Eri eközben a konyhában mosogat, míg Conan segít lepakolni az asztalt, utána felmegy a szobájába és elkezdi törni a fejét, mit kezdjen a tablettával, majd inkább elővesz egy könyvet és azt kezdi el olvasni.

5. rész