Ran eközben már törölközőbe csavarva ül az ágyán és nézi a ruhát, majd feláll és elindul Conan szobája felé. Bekopog és mikor hallja, hogy bemehet, benyit.
- Szia! Te jössz a bálba? – kérdi és rámosolyog.
- Nem, én szerintem itthon maradok inkább. – felel Conan, miközben felnéz a könyvből és végigméri Rant, majd elpirul.
- Rendben. – mondja Ran és kisétál a szobából, vissza a sajátjába és belebújik a ruhájába. Eközben Conan még mindig az ágyon ül, és gondolkozik. – Hú. Tényleg nagyon jól néz ki, bár végül is mindig gyönyörű, de hát törölközőben akkor sem szambázott be a szobámba. Tehetné többször is. – jegyzi meg halkan és elmosolyodik.
Ran eközben már a tükörben nézi magát. A ruha tökéletesen illik rá. Odasétál a dobozhoz és kiveszi a magas sarkú cipőt belőle, majd leül az ágyára és felhúzza.
- Gyönyörű vagy kicsim. – mosolyog Eri, miközben Ranhoz sétál.
- Köszi, anyu. – mosolyog Ran és leül a fésülködő asztalhoz, miközben Eri felcsatolja a nyakláncot a lány nyakába és a fejére teszi a korona szerűséget a fátyollal. Előveszi a sminkes táskát és egy halvány sminket csinál a lány arcára. A szemét halványan kihúzza, majd egy kis halványlilával kiemeli a lány szemeit, végül egy kis szájfényt tesz fel a lány ajkaira és elmosolyodik.
- Készen vagy kicsim! Nagyon szép vagy. – mondja Eri és kistál a szobából.
- Köszi, anyu. – mosolyog és belenéz a tükörbe, majd elakad a lélegzete. – Tényleg én vagyok? Hihetetlen. Tényleg szép vagyok. – gondolja, majd felemeli a kistáskáját és elindul lefele a lépcsőn, ahol édesapja várja.
- Gyönyörű vagy kislányom. – mondja Kogorou és szemében büszkeség csillog.
- Köszi, apu! – mosolyog Ran és megöleli az apját, majd az édesanyját is. Mikor elválnak, megszólal a csengő és Eri elindul ajtót nyitni.
- Jó estét! Miben segíthetek? – kérdi Eri, miközben megnézi a férfit, akin fekete öltöny van.
- Jó estét asszonyom. Én Ran Mourit keresem. – mondja a férfi.
- Megtudhatom, milyen ügyben keresi a lányomat? – kérdi Eri.
- Természetesen. Én vagyok a kisasszony sofőrje, aki ma a bálba elviszi. Sonoko kisasszony küldött a kisasszonyért. A nevem Dan.  – mondja Dan.
- Rendben. Szólok neki. – mondja Eri és bemegy. – Ran. Jöttek érted. Egy bizonyos Dan nevű férfi. Állítólag ő lesz a sofőröd ma este, Sonoko küldte. – mondja Eri.
- Nahát, Dan? Ő jött értem. Mondta Sonoko, hogy küld valakit, de nem hittem volna, hogy ő lesz az. – mosolyodik el Ran, majd nyom egy puszit apja és anyja arcára. – Sziasztok. Majd jövök. – köszön el és elindul az ajtó felé, ahol Dan várja.
- Jó estét Ran kisasszony! Remélem, megfelelek a nemes posztra, hogy én vigyem el a bálba. – mondja Dan mosolyogva.
- Szia Dan. Mondtam már, hogy nyugodtan tegezz és természetesen örülök neki. – mosolyog Ran.
- Akkor menjünk. – mondja Dan és kinyújtja a kezét. Ran belekarol és kimennek az udvarra, majd a kocsihoz.
- Egy limuzin? – lepődik meg Ran.
- Igen, gondoltam nyugodtan jöhetek ezzel érted. – mosolyog Dan és kinyitja a kocsi ajtaját. Ran elmosolyodik és beül, majd Dan is beszáll a kormányhoz és elindulnak.
Eközben Shinichi még mindig Conan bőrébe bújva ül az ágyon és erősen gondolkodik, mikor megcsörren a telefonja.
- Tessék. – szól bele.
- Csá Kudou! Jössz a bálba?- kérdi egy fiú hang.
- Hattori! Nem, hiszem… nincs ellenszer és nem tudok visszaváltozni. – mondja Shinichi letört kedvel.
- Értem. Én Kazuhaval megyek.  – mondja Heiji.
- Tényleg? Elhívtad? – kérdi Shinichi.
- Aha, mivel az orrom előtt beszélgetett két srác és az egyik el akarta hívni Kazuhat, nos, ezt nem hagyhattam. – mondja Heiji komolyan.
- Hm. Mond, csak mit is érzel iránta? – kérdi Shinichi vigyorogva.
- Ezt én is kérdezhetném, csak éppen Ranról. – mondja Heiji, miközben halványpiros folt van az arcán.
- Öhm. Tehát sajnos nem tudok visszaváltozni, pedig jó lett volna. Nem szeretném ha Ran mással táncolna. – mondja Shinichi.
- A professzor nem adott semmit? – kérdi Heiji.
- Csak egy hercegi ruhát, meg egy fejfájás csillapítót. – mondja Shinichi a kezében forgatva a tablettát.
- Kudou, te egy akkora állat vagy, hogy ekkorát még az állatkertben sem lehet találni. – mondja Heiji és hangja gúnyosan cseng.
- Most ezzel mire célzol? Egyébként te nagyobb vagy! Ha Kazuhat nem akarják elhívni, pont előtted, akkor eszedbe sem jut, te nagy marha! Miért nem szerepelsz a Nagyon Vadonban? Lehetnél az az ostoba rénszarvas vagy mi az. – mondja felháborodva Shinichi.
- Arról te barom, hogy a kezedben van a megoldás. Egyébként akkor meg te lehetnél az a barom medve!  – mondja egyre növekvő hangsúllyal Heiji.
- Mi van? – kérdi Shinichi.
- Basszus Kudou! Nem lehetsz ekkora marha! A tabletta! A fejfájás csillapító a kulcs te nagyon okos! És még te vagy a modern Sherlock Holmes. – mondja Heiji lemondó sóhajjal.
- A tabletta! És erre én miért nem jöttem rá? – kiállt fel Shinichi.
- Te totálisan hülye vagy Kudou. Még egy marha is hamarabb rájött volna… hogyan lettél te híres detektív? – kérdi Heiji.
- Könnyen és egyszerűen és nem vagyok hülye. Most leteszem. Szia! – köszön el Shinichi és leteszi a telefont.
- Szia. – mondja Heiji és elteszi a telefont.
- Minden rendben van Conan? – jön fel Eri.
- Persze. – mondja Conan.
- Nagy baj lenne, ha elmennénk itthonról? – kérdi Eri.
- Nem, persze menjetek csak. – mondja Conan.
- Rendben, szia. – köszön el Eri és kimegy a szobából, majd hamarosan Conan egyedül marad. Ránéz az órára és látja, hogy már 18:30 van.  – Sietnem kell. – mondja és kiveszi a gyógyszert, majd lemegy a konyhába és tölt, egy pohár vizet majd beveszi a gyógyszert. Hirtelen összerándul, és a földre térdepel, majd mikor feláll…
Eközben Ran megérkezik a tornateremhez, de még nem száll ki a kocsiból. Kétségek gyötrik, amit Dan is észrevesz.
- Mi a baj? Látszik rajtad, hogy nem vagy jól. – mondja Dan.
- Én… csak félek bemenni. Nincs is partnerem és nem érzem, magam rá késszen. – mondja Ran kétségbeesetten.
- Figyelj ide. Gyönyörű vagy! Egy igazi hercegnő és ezt most nem megnyugtatásképpen mondom. Ez igaz! Figyelj, most nincs párod, de hidd el fel fog tűnni a herceged, akire vársz. – mondja mosolyogva Dan.
- Nem, nem fog. ugyan is külföldön van, és nem tud eljönni. – mondja szomorúan Ran.
- Hidd el ide fog érni, csak bízz benne. Most pedig lássak egy mosolyt, hiszen egy hercegnőnek nem áll jól, ha nem boldog. – mondja mosolyogva Dan, mire Ran elmosolyodik. – Na, látod! Most pedig irány be a terembe és nyűgözz le mindenkit. – mondja Dan, majd kiszáll a kocsiból és kisegíti Ran. Mikor Ran kiszáll, megigazítja a ruháját és bátortalanul néz Danre és megfordul. – Nekem ez nem megy! – mondja kétségbeesetten.
- De hogy nem! Gyönyörű vagy! Legyen már önbizalmad! Most pedig besétálsz abba a terembe, ahol már nagyban táncolnak a párok és elbűvölsz mindenkit. – mondja Dan.
- Igazad van! Jól fogom magam érezni! Nem azért szenvedtünk együtt ezért a ruháért mire megtaláltuk. – mondja Ran és Danre mosolyog.
- Így van! Érezd jól magad. Ha vége van a bálnak, akkor hívj fel és jövök érted. – mondja Dan és elindul, hogy beszálljon a kocsiba, de Ran megállítja.
- Dan! Én köszönöm! – mondja és megöleli.
- Nincs mit hercegnő. Na, indulás. – mosolyog Dan és beszáll a kocsiba és elhajt.
- Akkor indulás. – mondja halkan Ran és elindul a terem felé.
Eközben bent már nagyban megy a tánc és sokan táncolnak. Heiji és Kazuha sem kivétel.
- Szerinted eljön Ran? – kérdi Kazuha.
- Nem tudom… szerintem el fog jönni. – mondja Heiji.
- Reméljük. Kár hogy Shinichi nincs itt. – mondja Kazuha.
- Lehet, hogy felbukkan. – mondja Heiji, majd megpörgeti Kazuhat és meghajolnak, mivel vége van a számnak. Eközben egy fehér öltönyös fiú áll a falnak dőlve és nézi a párokat és keresi azt a lányt, akit vár. Eközben a DJ feltesz egy másik számot, mikor az énekesnő elkezd énekelni, kinyílik a terem ajtaja és besétál egy lány az ajtón. A hajában korona és fátyol van, míg a ruhája zöldes-fehéres. A szeme csillog, de egy kicsit megtorpan, mikor mindenki felé fordul. A zene meg csak megy.
( Zene:  http://www.youtube.com/watch?v=5qw8g1HKjS0 )
- Ez Ran. – mondja Kazuha.
- Igen, látod mondtam, hogy eljön. Mellesleg gyönyörű. – mondja Heiji.
- Igen, igazad van. – mondja Kazuha, majd látják, hogy a fehéröltönyös srác elindul Ran felé és megáll előtte.  Néznek egymás szemébe a kék és lila szempár egymásba kapcsolódik, majd a srác meghajol a lány előtt és felé nyújtja a kezét. Ran gondolkodva áll, majd végül pukedlizik egy kicsit és a kezét a fehérkalapos fiú kezébe helyezi, aki elindul vele a parkettre, majd elkezdenek táncolni és lassan minden pár folytatja a táncot.
- Mond csak, ki vagy te? – kérdi Ran.
- Nos, nem hiszem, hogy ismersz a rendes nevemen, így az álnevemet mondom. A nevem…
- Szerinted ki lehet az a srác, aki Rannal táncol? – kérdi Kazuha
- Nem tudom, de annyira ismerős. – mondja Heiji és nézi a táncoló párt.
- A nevem… Kaitou Kid! – mutatkozik be a fiú.
- Kaitou Kid? – kérdi ledöbbenve Ran.
- Igen, gondoltam eljövök, megnézem milyen lesz a bál, és nem kellett csalódnom, igazán szép hölgyek vannak itt, főleg egy lány, aki éppen velem táncol. Ráadásul gondoltam megtáncoltatlak, és ne aggódj, szerintem feltűnik a herceged is. – mondja Kid, majd meghajol, és miután kezet csókol Rannak, eltűnik.
- Köszönöm. – mondja Ran és elindul az egyik asztalhoz. Hamarosan felbukkan mellette Heiji és Kazuha.
- Szia Ran-chan! Nagyon szép vagy! – mosolyog Kazuha és megöleli, majd négy puszit adnak egymásnak.
- Sziasztok! Köszönöm Kazuha-chan. – mosolyog Ran.
- Tényleg jól nézel ki. – mondja Heiji és Ran őt is megöleli, majd jön a négy puszi.
- Köszönöm. Mizujs? – kérdi Ran mosolyogva.
- Semmi különös. Mond csak Ran. Ki volt az a srác, akivel táncoltál? – kérdi Kazuha.
- Nos, a neve… Kitou Kid. – mondja Ran.
- Tessék? – kérdi Heiji és Kazuha egyszerre.
- Igen. – mondja Ran.
- Lehidalok. – mondja Kazuha. – Egyébként nagyon szépen táncoltatok, kár hogy Kudou-kun nincs itt... – mondja Kazuha.
- Hát igen. – sóhajt fel.
- Kértek puncsot? – kérdi Heiji.
- Hozhatsz. – mondja Kazuha és Ran bólint.
- Rendben. – mondja, majd elmegy.
- Még is elhívott? – kérdi Ran.
- Igen. Beszéltem két sráccal, hogy csináljanak, úgy mintha el akarnának hívni, és Heiji látta, így féltékeny lett és elküldte őket, persze csak finoman, és elhívott. – mosolyog Kazuha.
- Okos. – mosolyog Ran.
- Hölgyeim. Itt a puncsuk. – mondja Heiji és odaadja a két lánynak.
- Köszi Heiji. – mosolyog Ran és Kazuha bólint.
Eközben valaki belép a terembe, de senkinek nem tűnik fel, majd tisztes távolságban megáll és vár a megfelelő pillanatra. Eközben az óra elüti a nyolcat.
- Táncolunk? – kérdi Heiji Kazuhatól. A lány Ranra néz aki mosolyogva bólint.

6. rész