Minden egy borús pénteki napon kezdődött. Shinichi unottan sétált a suli felé, míg észre nem vett egy barnahajú lányt, aki nagyon hasonlított Ranra. Lassan a lány mellé sétált és bebizonyosodott a feltevése, hogy igen, ő Ran.
- Jó reggelt, Detektív Lady.
- Jó reggelt Shinichi. – mosolyodik el a lány. – Mizujs?
- Semmi új. – von vállat a fiú – Nem tudod, mikor jönnek Hattoriék?
- De. Ma délután érkeznek, miért?
- Csak kérdeztem.
- Értem. – bólint Ran, majd lassan beérnek a suliba és bemennek a terembe. A teremben még beszélgetnek egy kicsit a haverokkal, majd mikor becsengetnek, leülnek a helyükre és várják a tanárt, aki kis késéssel, de megérkezik.
- Jó reggelt! Elnézést a késésért, de megbeszélés volt. Kezdjük az órát. – mondja a tanár, majd elkezdi magyarázni az anyagot.
- Ez unalmas. – sóhajt halkan Shinichi, majd az előtte ülő lány hajával kezd játszani a tollával.
- Fejezd be. – fordul hátra Ran, mire Shinichi csak elvigyorodik és tovább folytatja. Az óra közepén egy hatalmas robbanást lehet hallani, mire pánik, tör ki az osztályban meg az egész iskolában.
- Figyelem! Figyelem! Mindenki hagyja el az iskolát. Ez nem gyakorlat. Mindenki hagyja el az iskolát! Ismétlem ez nem gyakorlat! – hallatszik a hangszórón az igazgató hangja, mire mindenki felpattan, és egymást lökődve indul kifele. Shinichi kapkodja a fejét, hogy hol lehet Ran, de nem találja sehol.
Ran a többiektől lemaradva a nagyobbakhoz keveredik, így inkább halad az árral, de hírtelen hátulról megragadják a kezét és kirántják a tömegből. Mikor a lány felnéz, ledöbben.
- Üdvözöllek Ran. Régen találkoztunk nem igaz?
- Vodka. – ijed meg a lány – mit akarsz?
- Szerinted? Vajon mit tenne meg érted a Kudo gyerek? – kezd el gonoszan nevetni.
- Semmit. – próbál határozott lenni a lány és folyamatosan kapálódzik.
- De hogy nem. – vigyorodik el – elég legyen a ficánkolásból te liba! – vesz elő egy rongyot, majd a lány arcra elé nyomja. Ran egy ideig még próbál szabadulni, de később már ájultan hever a férfi karjai között.
- Megvagy Kudo fiam… most kiderítjük mit is tennél te ezért a lányért. – néz vigyorogva az ájult lányra, majd elindul kifele az iskolából.
- Mi történt itt? – kérdi Shinichi Megure felügyelőtől és Kogorotól.
- Egyszerű füstbomba volt. – szólal meg Kogoro – valószínűleg figyelem elterelés volt.
- De miért? Mit akarhattak? – kérdi tanácstalanul Shinichi.
- Shinichi! Kogoro! Ran...Ran eltűnt! – rohan oda Sonoko.
- Micsoda? – kiáltanak egyszerre.
- Mi történt? – ér oda Heiji és Kazuha.
- Valaki füstbombát dobott a suliba, figyelem elterelés miatt… és Ran eltűnt… - összegezi Shinichi.
- De ki lehetett az? – kérdi aggódva Kogoro.
- Nem tudom… de ha megtalálom… nem lesz benne köszönet. – szorul ökölbe Shinichi keze.
Eközben egy eldugott helyen, egy lány ül a székhez kötözve ájultan, nem messze tőle pedig két férfi áll.
- Biztos jó ötlet volt pont a Mouri lányt elrabolni? – kérdi Gin.
- Igen.  A megfigyelések alapján a lány közel áll a Kudo gyerekhez.
- Mikor értesíted, hogy nálunk van a lány?
- Hamarosan… hamarosan… - nevet Vodka, majd kiindul a szobából, míg Gin gondolkozva méregeti az ájult lányt.
– Ennek nem lesz jó vége… - szólal meg halkan, majd ő is kisétál a szobából, eközben a rendőrségen Shinichi, Heiji, Kazuha és Sonoko, Kogoroval és Megure felügyelővel próbálnak kitalálni valamit, hogy hogyan keressék meg Rant.
- Azt kéne először is tudni, ki vitte el… a suliban van kamera? – kérdi Heiji.
- Van – bólint Shinichi, mire előveszi a telefonját és elkéri a felvételt, ami húsz perc múlva megérkezik. A felvételt elindítják és figyelni kezdik. Jól látják, hogy Ran lemarad, és hírtelen valaki elkapja a karját.
- De hát ez Vodka! – kiállt fel Shinichi.
- Ran-Chan a fekete szervezetnél van? – kérdi Kazuha.
- Ezek szerint igen. – szólal meg döbbenten Kogoro.
- Valamit tennünk kell!
- Maradj nyugton Shinichi! Nem rohanhatsz fejjel a falnak!
- Hogy nyugodjak meg Hattori? Ran veszélyben van!
- Megmentjük Shinichi… én sem hagyom, hogy baja essen a lányomnak.
- Főnök! Önt keresik!
- Megure. – szól bele a telefonba, majd kihangosítja.
- Nos, nyílván már rájöttek hova tűnhetett Ran. Ha mégsem segítek. Ran nálunk van, egyelőre még nincs semmi baja. Tudomásunk szerint van önöknél egy akta, ami a fekete szervezetről szól. Alkut ajánlok, az akta a lányért. Másolatot nem készíthetnek. Figyelik önöket. Ha nem akarják, hogy a kis angyalkájuk meghalljon, tegyék azt, amit mondok. A Kudo gyerekkel küldjék el az aktát, ám a gyerek egyedül jöjjön. Nincs szükség kísértre. Remélem érthető voltam. A kikötő melletti raktárhoz várom a fiút. – hallatszik Vodka hangja, majd megszakad a vonal.
- Ez csapda… kettőt egy csapásra!
- Nyugodj meg Heiji. Mi is tudjuk… de nem hagyhatjuk Rant bajban.
- Ez igaz felügyelő… de Shinichit sem küldhetjük oda…
- Tudom Kogoro… - sóhajt Megure felügyelő
- Nem is kell. Én egyek oda, egyedül.
- Ne légy bolond Shinichi! Nyilvánvaló, hogy meg akarnak ölni!
- Nem érdekel! Megmentem Rant!
- Odamegy, de nem egyedül. – vet véget a vitának a felügyelő - Lesben leszünk és várunk. Ha történik valami közbelépünk.
- Akkor mire várunk! – pattan fel Shinichi és kikapja a belépő Takagi kezéből az aktát.
- Menjünk. – sóhajt Heiji és Kogoroval meg Megure felügyelővel elindulnak. A lányokat inkább ott hagyták. Eközben Ran kezd magához térni.
- Végre, azt hittem sosem ébredsz fel. – vigyorog Vodka.
- Mit akartok tőlem?
- Csak nyugi szépségem, nem te kellesz. – húzza végig a lány nyaka mentén a kést Vodka, kis sebet ejtve rajta, mire Ran felszisszen. – Nekünk a kis szerelmed kell.
- Mit akartok tőle?
- Ohhh, azt nem kötjük az orrodra. –szólal meg Gin. – Ahogy elnézem megjött a várva várt vendég is.
- Bizony. – kötözi ki a lányt és felhúzza, majd pisztolyt elővéve a lány fejéhez teszi. Gin eközben bekíséri Shinichit, aki aggódva néz Ranra.
- Ran…
- Shinichi…
- De romantikus. A szerelmesek találkozása! – nevet Vodka – elhoztad az aktát?
- El. – veszi elő Shinichi – Engedjétek el őt! – mondja, miközben Gin elveszi az aktát és megnézi.
- Minden rendben van Vodka.
- Helyes! – veszi el a lány fejétől a fegyvert. – Szép kis alakítás volt Ran. Megszerezted nekünk az aktát. Szegény kicsi Shinichi – néz a döbbent fiúra – hát nem is tudtad, hogy ez a szépség nekünk dolgozott? – nevet gonoszan.
- Ran… miről beszél? – kérdi döbbenten Shinichi.
- Mit gondolsz, honnan tudta múltkor hol vagyunk? Honnan tudta meg az infókat? – nevet Gin – Bizony, a kislány nekünk dolgozik!
- Ez nem igaz! Shinichi! Nem hihetsz nekik! – kiállt kétségbeesetten Ran és könnycseppek jelennek meg a szemében.
- Jaj, de édes – nevet Vodka és egy pisztolyt dob Shinichinek és a földre löki a könnyes szemű Rant. – Elárult téged, kijátszott, elárulta a titkodat. Öld meg, egész végig hazudott neked!
- Shinichi… nem hihetsz neki! – folynak végig a könnyei Rannak az arcán, és döbbenten néz a fiúra, aki a pisztolyt rá szegezve áll.
- Lődd le! Mit számít már? Elárult téged, sosem szeretett! – kiállt Vodka.
- Tudod, hogy nem igaz… - mondja sírva Ran – Szeretlek Shinichi! Emlékszel, amit Londonban mondtál? Shinichi… sosem hazudtam neked! De legyen! Ha nekik hiszel, hát ölj meg! Mit számít már? – kiállt Ran sírva és lehunyja a szemét. Néma csönd támad a raktárban, csak Ran halk szipogását lehet hallani és egy gyorsan verő szívet, majd hirtelen egy nagy durranás és a fegyver elsül. Shinichi lőtt… halk zilálás... egy fájdalmas kiáltás.. feltörő zokogás… Megure fülegyelő és Kogoro épp ebben a pillanatban lépnek be a raktárba és a látványtól földbe gyökerezik a lábuk..

Folyt. Köv.

< - Vissza a ficekhez!  vagy  2.fejezet