Pillanatképek az életemből
1. rész – Szép reggel és egy jó hír.

Csodaszép madárcsicsergésre ébredtem reggel, a napfénye gyengéden simogatta arcomat, és két erős kar gyengéden ölelte derekamat. Kedvesem mellettem aludt. Szuszogása megtörte a szoba néma csendjét. Fejét egészen vállgödröm mélyébe rejtette s meleg lehelete csiklandozta nyakamat. Örömteli mosoly csúszik ajkaim közé, ahogy felmérem  megható jelenetünket. Megpróbálok óvatosan kikelni az ágyból, hogy ne hogy megzavarjam szerelmem álmát, hiszen tegnap későn ért haza. Egy ügyön dolgozott, mint mindig. Hangtalanul kaptam fel magamra a földön virító, hófehér ingét. Kicsit nagy volt rám, de hát mit várhatunk? Gondolkozva nézem a hálószobát. Játékos fejcsóválással láttam neki összeszedni kedvesem szanaszét szórt ruhadarabjait. Az ajtóba érve visszafordultam, s vetettem egy pillantást az alvó férfira. Melegség járta át egész testemet, mikor megpillantottam békés arcát. A ruhákat könnyedén a szennyesbe dobtam, majd kimentem a konyhába, és csendben elővéve a palacsintához szükséges alapanyagokat, elkezdem keverni a tésztát. Miután kikevertem, halkan nekiálltam sütni. Gondolataim az elmúlt éveken jártak. Mikor Shinichi megkérte a kezem, nagyon boldog voltam, rá kér hónapra kimondtuk a boldogító igent. A nászút nagyon jó volt. Hawaiira mentünk. Kellemes volt az a két hét, amit ott töltöttünk. Aztán mikor hazajöttünk az élet nem állt meg. Shinichi nekiállt újra nyomozni én pedig visszatértem a táncoktatáshoz és a koreográfiatervezéshez. Fantasztikusan kijövünk egymással még mindig. Shinichi szeretné, ha már eggyel többen lennénk. Megmondom, őszintén nekem sem lenne ellenemre egy kisfiú vagy egy kislány. Hát majd csak lesz valahogy. Reménykedtem benne, hogy Shinichi még sokáig fog aludni, hogy nyugodtan megcsinálhassam a reggelit, de álmodozásomnak egy gyengéd érintés vetett véget, és egy erős kar, ami szorosan átölelt.
- Jó reggelt. – súgja halkan a fülembe Shinichi.
- Neked is, édesem. – mosolygok – hogy aludtál?
- Nagyon jól. Csak hiányzott mellőlem az én kis menyasszonyom.
- Gondoltam csinálok, reggelit mire felébredsz, de áthúztad a számításaimat. – fordulok vele szembe.
- Nem probléma. – mondja a szokásos ellenállhatatlan mosolyával, majd lehajol hozzám és gyengéden megcsókol, amit mosolyogva viszonzok, és mint mindig beleolvadok szoros ölelésébe, amin csak jót mosolyog. Pár percig csókolózunk, majd lassan elengedjük egymást.
- Hihetetlen, kilenc éve együtt vagyunk, és ahányszor gyengédebben csókollak, mindig beleolvadsz a karjaimba. – nevet.
- Jól van, na. – duzzogok.
- Jaj, kicsim. Csak vicceltem. – mosolyog.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek. – mosolyog rám, majd felemeli a tányért, amin a palacsinták vannak és leteszi az asztalra, majd a kakaót is megszerzi mellé és újságot olvasva kezd enni. Nevetve nézem ezt a jelenetet. Annyira aranyos ilyenkor, mint egy gyerek. Annyira hihetetlen, hogy már a menyasszonya vagyok. Pedig igaz… már lassan öt éve, négy évet jártunk, és pont a négy éves évfordulón kérte meg a kezem. Emlékszem sírtam örömömben, de igent mondtam. Mikor bejelentettük a szülőknek meglepődtek, de azt mondták, hogy várták már ezt a bejelentést. Mennyire elment az idő, és vajon hogy reagál, a hírre mikor megtudja, hogy terhes vagyok? Bizony, tegnap voltam orvosnál és beigazolódott a gyanúm, hogy bizony terhes vagyok. Örülök neki, mert szerettem volna már egy babát.  – gondolkozok, majd viszonzom kedvesem mosolyát és én is leülök reggelizni. Reggeli közben nem igazán beszélünk. Mikor végeztünk, elpakolom a tányérokat és elmosogatok. Shinichi leül a nappaliba és hamarosan a híradót hallom. Ezen csak mosolygok.
- Shinichi. – lépek a nappaliba – beszélnünk kéne.
- Baj van? – áll fel és lép közelebb hozzám.
- Nos, bajnak nem igazán mondható. – mosolygok és megfogom a kezét, majd a hasamra teszem.
- Csak nem? – vigyorodik el – mond, hogy igaz!
- Igen… terhes vagyok. – mosolyogok, majd apró sikoly hagyja el ajkaimat, mikor felkap és megpörget. – tegyél le, kérlek, szédülök. – nevetek.
- Jaj, kicsim, annyira boldog vagyok! – csókol meg.
- Hidd el én is. – karolom át a nyakát és bújok hozzá.
Ennél jobb életem nem is lehetne. Hiszen öt éve Shinichi menyasszonya vagyok, szeretjük egymást és terhes vagyok.
Az életem tökéletes…és boldog.

< - Vissza a ficekhez!   VAGY   2. rész