Pillanatképek az életemből
3. rész – Üdv a családban… gyerekünk született!

Ahogy itt állok a pici Daniel kiságya mellett a szobájába, csodálat és büszkeség tölt el. A fiam még csak 6 hónapos, de maga a csoda. Egy pici kis csoda. Emlékszem mennyire vártuk az érkezését.  Mikor kiderült, hogy fiúnk lesz, Shinichivel elkezdtük tervezni a szobát. A színe kék lett és mesefigurás falra tapadó matricákkal díszítettük. Persze ha nagyobb lesz, majd megváltoztatja biztosan. Minden jól ment. Minden kelléket beszereztünk. Emlékszem mikor elindult a szülés. Éjfél múlt pár perccel és arra ébredtem, hogy fájdalmaim vannak. Egyből felkeltettem anyut, - aki az utolsó 1 hónapban hozzánk költözött- és elmondtam neki. Ő azt tanácsolta várjunk még egy kicsit, és leltünk a nappaliba, közben Shinichi is felkelt és lejött hozzánk. Lent beszélgettünk, mikor egyszer csak észrevettem, hogy elfolyt a magzatvíz… egyből bevittek a kórházba, ahol az orvos már várt. Shinichi végig velem volt. Egy órán keresztül tartott a szülés… de mikor meghallottam a gyereksírást, nekem is könnyek szöktek a szemembe és nagyon boldog voltam. Gratuláltak, hogy kisfiúnk született, Daniel Kudo lett a neve. A kis csöppség annyira aranyos volt. Gyönyörű kék szemei és kicsi barna haja volt. Nem kellett sokat bent lennünk. Hamar hazajöhettünk. Sokan meglátogattak és megnézték a picit. Shinichi nagyon büszke, hogy ilyen szép fia született. A keresztelő is fantasztikus volt. Sonoko és Makoto lettek a kereszt szülei Danielnek. Nagyon rajonganak érte. Shinichivel beszéltünk arról, hogy szeretnénk még egy gyereket, de én szeretnék várni vele. Egyelőre tökéletes Daniel. Anyuék sokszor jönnek látogatóba és persze Shinichi szülei is. Jó dolog tudni, hogy mellettünk állnak, ez fontos dolog. Yukiko és anyu imádja a kicsi Dant, meg persze a nagypapák is odavannak érte. Valószínűleg nyomozó lesz, ahogy múltkor hallgattam a férfiak terveit, persze leállítottam őket, hogy ne tervezzenek előre semmit, majd a fiam eldönti, hogy mit szeretne, ha eljön az ideje. Fantasztikus dolog anyának lenni. Rajongok a fiamért. Annyira aranyos és nagyon sok dolgot örökölt az apukájától, de az én vonásaim is megtalálhatóak rajta.  Mindenki nagyon szereti a kicsit. Nagyon szeret játszani és mesét nézni.
- Gyönyörű, akárcsak az édesanyja. – ölel át hátulról Shinichi és súg a fülembe.
- Bolond vagy. – fordulok vele szembe mosolyogva és hozzábújok. – Annyira aranyos Dan.
- Igen az. – mosolyog Shinichi is. Így gyönyörködünk az alvó babában, majd megigazítom rajta a takarót és mi is átmegyünk a szobánkba.

- 6 évvel később –

- Mama! Most is rugdos a húgom? – kérdi egy barna hajú és kék szemű fiú.
- Igen kicsim. – mosolygok rá Danre.  - Még csak hat éves, de vág az esze, mint a borotva. – gondolkozok, majd kicsit döbbenten nézek rá, mikor egy zenedobozzal tér vissza, majd felhúzza és a dobozt a hasamra teszi.
- Én is szerettem a zenét. – mosolyog rám.
- Igen, emlékszem. – mosolygok rá.
- Mi lesz a hugim neve?
- Lenalee, Lenalee Kudo. – mosolyogok
- Értem. Én leszek a nagy és erős bátyja?
- Igen. – nevetek. – apukád mondta ezeket neked?
- Igen- bólint. – Azt mondta, hogy én leszek a bátyja, aki majd vigyáz rá.
- Bizony. – nyomok puszit fiam arcára. – te leszel a nagy és okos bátyja.

- 3 évvel később –

- Mama! Lenalee már megint elvette a kocsim! – kiállt Dan.
- Jajj kicsim! Ne veszekedjetek, Lenalee még pici, persze, hogy minden érdekli!
- De anyu!
- Igaza van édesanyádnak. – jön be Shinichi a nappaliba és átölel – Nem fog kárt tenni benne.
- Jó, de akkor is. – teszi karba a kezét.
- A te fiad… - sóhajtok.
- Így gondolod asszony? – teszi karba Shinichi is a kezét és Dan mellé áll.
- Így. – bólintok, mert, ahogy egymás mellett állnak, le sem tagadhatnák, hogy van köztük rokoni kapcsolat. Lenaleehoz sétálok és ölbe veszem.
- Add vissza Danielnek a kocsit. – mosolygok kedvesen, mire lánykám odanyújtja a kocsit, amit dan elvesz.
- Köszi… - áll tétlenül, majd közelebb jön és nyom egy puszit húga arcára.
- Na, látod. Nincs gond. – teszem le Laneleet és Shinichi mellé sétálok.
- Emlékszel milyen boldogok voltak Kazuha és Heiji, mikor bejelentettük, hogy megint babánk lesz?
- Persze. – mosolygok. – nem volt kérdéses kik lesznek, a kereszt szülök. – nevetek.
- Minden tökéletes. Van egy gyönyörű feleségem. Két gyönyörű gyermekem. Mást nem is kívánhatnék.
- Milyen romantikus vagy. – karolom át a nyakát mosolyogva.
- Néha az is belefér. – kacsint rám Shinichi, majd közelebb húz magához és megcsókol, amit mosolyogva viszonzok, majd megölelem a férjemet és mosolyogva pillantok a játszó gyerekekre. 
- Tényleg minden tökéletes. Remélem Lenalee és Daniel jól kijönnek majd egymással, ha nagyobbak lesznek. – gondolkozok mosolyogva, és még egy darabig nézem a játszadozó gyerekeket.
 

< - Vissza a ficekhez!  VAGY 4.rész